103726. lajstromszámú szabadalom • Lábbal működtethető kottaforgató

— 2 — jánalc középvonalán s a 2. ábra A—B síkjára merőleges síkban vezetett metszete, a 3. ábrán a forgatókar forgástengelyének metszete szemlélhető a zsinórdobok-5 kai együtt, a 4. ábrán a zsinórdobokat metszetben, az 5. ábrán a zsinórdobokon alkalmazott arretáló szerkezetet elölnézetben, a 6. ábrán a forgatókar forgástengelyéit) nek előlnézetét a mozgékony köröm alábúvásának pillanatában látjuk, a 7. ábrán a forgatókar agyának kivésete a lap szabaddá tételének vezérlésére s a 8. ábrán a készüléknek a kottaállvá-15 nyon való helyzete van vázolva. Mindenekelőtt előrebocsátandó, hogy a szerkezet csakis akkor üzemképes, ha a kottalapok között a bevezetésben említett térközöket biztosítjuk; ez pedig cél-20 szerűen akként történik, hogy a forgatandó lapokat, alsó szélükön előbb behajtjuk s e behajtott szélt le is ragasztjuk vagy még helyesebben a forgatandó lapok alsó széleit 0.1 mm vastag fényezett 25 kéregpapírcsíkkal szegélyezzük, úgyhogy az egyes forgatandó lapok között, alul, keskeny térközök állnak elő, melyekbe a mozgékony (1) köröm könnyen be tud hatolni. A kéz ujjának megfelelő (2) ujj tel-30 jes-kör alakú s a félkör alakú, mozgékony (1) körmöt hordja, mely felette, negyed körívvel elforgathatóan a (3) forgástengelyre van felerősítve (1. ábra). Ez utóbbi a (4) fogaskerékkel van felszerelve (2. 35 ábra), melybe a (14) tolóka villaszerűén kialakított (5) szárai közül az egyik fogazott szár kapaszkodik (1. és 2. ábra). A (14) tolóka a (6) tokban eltolhatóan van elrendezve, maga a (6) tok pedig (19) köl-40 dőlténél mint forgáscsapnál fogva a kétoldali (20) tartórudak között mozgékonyan van ágyazva s ezáltal az (1) és (2) forgatószerveknek a telt vagy kevésbbé telt kottakönyvhöz mozgékonyan odafek-45 szenek. A (20) tartórudak másik két vége a (22) csavarok útján a (21) dugóhoz van erősítve, mely a (6) tokkal egyenlő átmérőjű s amely dúgón a (7) burkolócső van keresztülvezetve. Ez utóbbi összekötő 50 rúd gyanánt szolgál a már leírt forgatószervek s a forgatókai- agya között, melyet a megvastagított (27) hüvely képvisel. A (7) csőben a hajlékony (8) drótszál van vezetve, mely az (1, 2) forgatószer-55 vek felé néző szabad végén a (9) toldattal ellátott kis (10) keresztfejet hordja. Ez utóbbi a (6) tok és a (21) dúgó közti szabad térben ide-oda mozgatható s e mozgása közben a (11) hajtórudacskák útján az (5) fogasrudat is eltolja jobbra vagy 60 balra s ezzel a (4) fogaskereket s így a mozgékony (1) körmöt is vagy a lapok közé tolja (la. ábrán pontozva), vagy onnan kiforgatja (le. ábra). E célbői a (11) hajtórudacskák egyik végükön a (23) ke- 65 resztfejbe kapaszkodó kisebb (12) kampókkal, másik végükön az (5) fogasrúdba kapaszkodó hosszabb (13) kampókkal vannak ellátva, mely utóbbiak természetszerűleg a (6) tokon e helyütt alkalmazott hosszú- 70 kás (18) kivéseten hatolnak keresztül. A (18) kivéset hosszúsága, épp úgy, mint a (14) tolókán alkalmazott kivéset hossza, a (10) keresztfej játékának hosszával egyenlő, ami viszont úgy van beállítva, 75 hogy a mozgékony (1) köröm negyed-körívvel való elforgatásának felel meg. Csupán konstruktív szempontból érdemel megemlítést még az, hogy tömör szerkezet kedvéért a (11) hajtórudacskák a (20) 80 tartórudak anyagában alkalmazott, hosszirányú (23) vésetekben vannak ide-oda mozgathatóan elrendezve, továbbá, hogy a (14) tolóka, a (16) szeggel az elfordulás ellen biztosítva van. 85 A forgató szerveknek a fent leírt, vázlatos működéséből látható, hogy a mozgékony (1) körömnek s a tárcsaalakú (2) ujjnak helyzete között oly értelmű összefüggés van, hogy az la. ábrán feltüntetett 90 indulási helyzettől kezdve, amikor tehát a (2) forgatóujj már a forgatandó új (o) lapra fekszik, a mozgékony (1) köröm viszont szerkezetileg elő legyen készítve arra, hogy a megtörtént átforgatás pilla- 95 natában a lapok közül való kibujtatást eredményező negyedív-forgatást megkapja s végül ennek megtörténte után ne foroghasson el mindaddig, míg a (2) forgató ujj a következő forgatandó lapra 100 nem fekszik. E követelmény szerkezeti biztosítására a (2) ujj alsó részén két (25) vezető csappal van ellátva, ez utóbbiak pedig a könnyű (26) tekercsrugókkal vannak körülvéve. A (14) tolókában viszont 105 az erősebb (24) tekercsrugó hatása alatt kifelé igyekvő (17) reteszcsap van elrendezve, mely a (6) tok megfelelő furatába kapaszkodva a (14) tolóka elmozdulását megakadályozza. Ha már most a forgató 110 szervek az (o) kottalapra fekszenek a (25) csapok útján, ezzel gyönge nyomást gyakorolnak a (17) csap előálló végére, azt benyomják s így a megtörtént átfordítás után az időközben felszabadult erős (29) 115 tekercsrugó az (5) fogasrudat elforgatni képes (2. és 3. ábrák).