103700. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés higanygőzegyenirányítókhoz
Megjelent 1931. évi december hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103700. SZÁM. — VlI/g. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés higanygőzegyenirányítókhoz. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja, 1930. évi május hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1929* évi julius hó 9-ike. A találmány oly higanygőzegyenirányítók kapcsolási elrendezése, amelyeknél a katódák hozzávezetései felülről csatlakoznak az egyenirányítókhoz. 5 Az egyenirányítók hatásfoka azáltal növelhető, hogy csökkentjük a feszültségesést, még pedig a fényi v rendelkezésére álló keresztmetszet növelése által. Ez az intézkedés azonban csak akkor lehet hatá-10 sos, ha a fényívnek módjában van a környező falak között egyenletesen kiterjedni. Ez annál nehezebb, minél több anóda dolgozik az edényben egymással párhuzamosan, vagyis minél nagyobb az idöbelileg" 15 egymásra következő anódák áramkisülése és különösen, minél nagyobb az egyenirányító terhelése. Nagy terhelés esetén ugyanis elektrodynamikus kölcsönhatás lép fel az anódafényívek között, melynek 20 következtében a fényívnek az edény tengelye körül torlódnak, vagyis az anódacsőben az áramsűrűség egyenetlenül oszlik meg. E viszonyok következtében a csőben a feszültségesés növekszik és a cső 25 egyidejűleg nagyobb mértékben melegedik, még pedig az edény tengelye felé eső oldalon. Ezen a helyen nagyobb egyenirányítóknál a védőcsövek és az ott elrendezett, az ionokat absorbeáló felületek el is 30 pusztulhatnak, inert a fényívet kiszorító erő az összáramerősség négyzetével nő. Nagyobb teljesítményű egyenirányítók szerkesztésénél ezért túlságosan nagy nyílású anódavódőesöveket kell alkalmaz-35 nunk, hogy a szabad keresztmetszet tökéletlen kihasználását ismét kiegyensúlyozzuk. Az anódvédőcsövek ily mértékű bővítése azonban gyakorlatilag nem mindig lehetséges. 40 A találmány szerinti kapcsolásnál, amelynél a katódavezeték felül lép az egyenirányítóba, a katódavezeték meg van osztva és egyik ágával közvetlenül a katódához, másik ágával pedig a katóda felső áramátvezetéséhez csatlakozik. A 45 vezetégágakbain ellenállások vannak, amelyekkel az áramág a mindenkori viszonyoknak megfelelően szabályozható. A rajz a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját vázlatosan mu- 50 tatja, (g) az egyenirányító edénye, melyben a (k) katóda és az (a) anóda vau. Az (a) anóda a csillagba kapcsolt (s> transformátortekercseléshez csatlakozik. A transformátornak (p) a primér oldala. Az 55 egyenirányító az (n) egyenáramú hálózatot táplálja. A kompenzációs áramot felvevő (d) csatlakozó vezeték a katódhigannyal és az (f) peremmel vezető összeköttetésben van. A perem szigetelve van 60 és légmentesen zár az edény fedelén. Hogy a kisülés a (d) vezetéken ne záruljon, azt még egy szigetelő vagy szigetelt (i) védőborítással vehetjük körül. A vezető anyagból készült (k) katódedényhez, mely az 65 egyenirányító edényétől önmagában ismert módon szigetelve van, az (li) vezeték csatlakozik. Az (li) vezeték és az (f) peremhez tartozó (I2) vezeték az (1) vezetékből ágaznak le, mely utóbbi az (uj egyen- 70 áramú hálózathoz csatlakozik. Hogy az (li) és (I2) ágakban folyó áramok viszonyát pontosan beállíthassuk, pl. az 1U2) vezetékben (w) ellenállást alkalmazunk. Ez az ellenállás azonban alkalmazható 75 természetesen az i(li) vezetékágban is. Hogy melyik kapcsolás az előnyösebb, az a mindenkori viszonyoktól függ. Az új kapcsolásnál a fényívre kifejtett elektrodynamikus hatást vele egyenlő 80 f'
