103700. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés higanygőzegyenirányítókhoz

Megjelent 1931. évi december hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103700. SZÁM. — VlI/g. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés higanygőzegyenirányítókhoz. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja, 1930. évi május hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1929* évi julius hó 9-ike. A találmány oly higanygőzegyenirányí­tók kapcsolási elrendezése, amelyeknél a katódák hozzávezetései felülről csatlakoz­nak az egyenirányítókhoz. 5 Az egyenirányítók hatásfoka azáltal nö­velhető, hogy csökkentjük a feszültség­esést, még pedig a fényi v rendelkezésére álló keresztmetszet növelése által. Ez az intézkedés azonban csak akkor lehet hatá-10 sos, ha a fényívnek módjában van a kör­nyező falak között egyenletesen kiterjedni. Ez annál nehezebb, minél több anóda dol­gozik az edényben egymással párhuzamo­san, vagyis minél nagyobb az idöbelileg" 15 egymásra következő anódák áramkisülése és különösen, minél nagyobb az egyenirá­nyító terhelése. Nagy terhelés esetén ugyanis elektrodynamikus kölcsönhatás lép fel az anódafényívek között, melynek 20 következtében a fényívnek az edény ten­gelye körül torlódnak, vagyis az anóda­csőben az áramsűrűség egyenetlenül osz­lik meg. E viszonyok következtében a cső­ben a feszültségesés növekszik és a cső 25 egyidejűleg nagyobb mértékben melege­dik, még pedig az edény tengelye felé eső oldalon. Ezen a helyen nagyobb egyenirá­nyítóknál a védőcsövek és az ott elrende­zett, az ionokat absorbeáló felületek el is 30 pusztulhatnak, inert a fényívet kiszorító erő az összáramerősség négyzetével nő. Nagyobb teljesítményű egyenirányítók szerkesztésénél ezért túlságosan nagy nyí­lású anódavódőesöveket kell alkalmaz-35 nunk, hogy a szabad keresztmetszet töké­letlen kihasználását ismét kiegyensúlyoz­zuk. Az anódvédőcsövek ily mértékű bőví­tése azonban gyakorlatilag nem mindig lehetséges. 40 A találmány szerinti kapcsolásnál, amelynél a katódavezeték felül lép az egyenirányítóba, a katódavezeték meg van osztva és egyik ágával közvetlenül a katódához, másik ágával pedig a katóda felső áramátvezetéséhez csatlakozik. A 45 vezetégágakbain ellenállások vannak, ame­lyekkel az áramág a mindenkori viszo­nyoknak megfelelően szabályozható. A rajz a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját vázlatosan mu- 50 tatja, (g) az egyenirányító edénye, mely­ben a (k) katóda és az (a) anóda vau. Az (a) anóda a csillagba kapcsolt (s> trans­formátortekercseléshez csatlakozik. A transformátornak (p) a primér oldala. Az 55 egyenirányító az (n) egyenáramú hálóza­tot táplálja. A kompenzációs áramot fel­vevő (d) csatlakozó vezeték a katódhi­gannyal és az (f) peremmel vezető össze­köttetésben van. A perem szigetelve van 60 és légmentesen zár az edény fedelén. Hogy a kisülés a (d) vezetéken ne záruljon, azt még egy szigetelő vagy szigetelt (i) védő­borítással vehetjük körül. A vezető anyag­ból készült (k) katódedényhez, mely az 65 egyenirányító edényétől önmagában is­mert módon szigetelve van, az (li) vezeték csatlakozik. Az (li) vezeték és az (f) pe­remhez tartozó (I2) vezeték az (1) vezeték­ből ágaznak le, mely utóbbi az (uj egyen- 70 áramú hálózathoz csatlakozik. Hogy az (li) és (I2) ágakban folyó áramok viszo­nyát pontosan beállíthassuk, pl. az 1U2) vezetékben (w) ellenállást alkalmazunk. Ez az ellenállás azonban alkalmazható 75 természetesen az i(li) vezetékágban is. Hogy melyik kapcsolás az előnyösebb, az a mindenkori viszonyoktól függ. Az új kapcsolásnál a fényívre kifejtett elektrodynamikus hatást vele egyenlő 80 f'

Next

/
Oldalképek
Tartalom