103658. lajstromszámú szabadalom • Átvivő berendezés
- 3 -viszonyban fordított arányban változtatjuk, vagyis ha az egyiket N tényezővel (amely valós szám) szorozzuk és a másikat ugyanezen N tényezővel osztjuk, az át-5 viteli veszteség az egyik vagy másik irányban véges értéket vesz fel. Ez az érték tized-belegységekben a következő ismeretes képletből számítható ki: 1 4-N L = 20 logl 0 -j^t_- 1. 10 Az osztott cséve impedanciája azonban mindkét vonalvezeték felé Z0 marad. Az 1. képlet azt mutat ja, hogy ha az N tényező negatív, akkor az átviteli veszteség nyereséggé válik és minthogy az osztott cséve 15 impedanciája az N tényezőtől független (feltéve, hogy a (c) és (d) impedanciák reciprok viszonyukat megtartják), az osztott cséve impedanciája a vonalvezetékek féle Z0 -al marad egyenlő. Ha tehát a (c) 20 és (d) impedanciáknak alkalmas negatív értékeket adunk, az osztott cséve és a hozzá tartozó impedanciák átvivő készülékké válnak, amely az (E) és (W) szakaszok között mindkét irányban való átvitel 25 erősítésére alkalmas. A negatív impedanciának a vonalvezetékkel való összekötésére alkalmas segédeszköz gyanánt azért ismertettünk osztott csévét, mert ilyen összekötő segédeszkö-30 zök bizonyos rendszerű irányító műhálózatot képeznek azon körülmény folytán, hogy az osztott cséve szorítóival összekötött készülékek között konjugált viszony létesíthető. Magától értetődik azon-35 ban, hogy a találmány nem szorítkozik osztott csévék elrendezésére, mert a negatív impedanciáknak a vonalvezetékkel való összeköttetésére más segédeszközök is alkalmazhatók anélkül, hogy a talál-40 mány lényegétől el kellene térni. Bár a találmány szerint kiképezett negatív impedanciájú átvivő készülék bizonyos gyakorlati előnyeit a leírás későbbi részében fogjuk részletesen ismer-45 tetni, kívánatos, hogy már most rámutassunk arra, hogy az 1. ábrában vázlatosan feltüntetett elrendezésnél a benne keletkező energia műhálózatokban vagy a vonalvezetékben, a jeladó felé nem szóró-50 dik szét, mimellett mindkét negatív impedancia egyidejűleg működik. Ezen körülménynél fogva, ha azokat a léghíjas edényű elektronkisülési készülékeket alkalmazzuk, amelyeket ezidőszerint a szo-55 kásos szerkezetű átvivő készülékeknél használnak és a negatív ellenállásokat úgy méretezzük, hogy energiafogyasztás ne következzék be csupán a léghíjas edények belső impedanciáiban, akkor a hasznos erősített energia a két léghíjas edény 60 egész teljesítményével egyenlő, amely négyszer akkora, vagyis 6 tized-bei egységgel nagyobb, mint a gyakorlatban ezideig használatos átvivő készülékek hasznos teljesítménye. 65 Az a mód, amely szerint az erősített energiának a jeladóhoz való jutása megakadályozható, a 2. ábrában feltüntetett elrendezés ismertetéséből tűnik ki. Ha a kapcsolók a rajzon feltüntetett helyzet- 70 ben vannak, a (g) áramfejlesztőből a teljes vonallal kihúzott nyilak irányában ára-m megy az (n) ós <rj) ellenálláson keresztül. Ezek az ellenállások a vonalvezeték szakaszait képviselik. Ha az (si) 75 és (KL>) kapcsolókat az alsó érintkezőkre kapcsoljuk át, akkor az (r.i) negatív ellenállás az (ri) és (rs) ellenállások közé kerül, úgyhogy azokkal soros összeköttetésbe jut. Ily módon az áram az összellen- 80 állás csökkenése folytán növekedik. Tegyük fel, hogy az áramerősség növekedése például a teljes vonallal kihúzott nyilakkal jelzett irányban következik be. Az (ra) negatív ellenállás úgy van elren- 85 dezve, hogy az (sa) kapcsoló útján az (f) fojtó cséve középpontjánál levő leágazással köthető össze. Az (f) fojtó cséve a vonalvezeték egyik részéből annak másik részébe folyó áramokkal szemben nagy 90 induktív impedanciát képez, de az elágazáshoz menő vagy az elágazástól eltávozó áramokkal szemben csupán kicsiny indukciómentes ellenállása van. Az (rí) negatív ellenállás két vége között levő fe- 95 szültségkülönbség irányát a plusz és mínusz jel mutatja. Az (r«) negatív ellenállás negatív jellege folytán a szaggatott vonalakkal rajzolt nyilak irányában áramot küld ki. Megfelelően ennek az (r<0 100 negatív ellenállásból kiinduló áram az (rs) szakaszban növeli és az (n) szakaszban csökkenti az áramot. Pia az (ra) és az (1*4) ellenállások viszonyát az előzőkben ismertetett módon kellőkép választ- '05 juk, az azokból kiinduló áramok az (ri) szakaszban megsemmisítik és az (r2) szakaszban erősítik egymást, úgyhogy erősített áramnak az (ri) szakaszba való viszszavitele nem következik be. Látható to- 110 vábbá, hogy azon mód következtében, amint az (rí) ellenállás az áramkörbe van kapcsolva, a negatív ellenállások egyikébe sem jut a másikból áram mindaddig, amíg az (ri) és (1*2) impedanciák egy- 115 mással egyenlők. 103658
