103631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtömböknek öntésére röpítő öntéssel

Megjelent 1931. évi november hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103631. SZÁM. — XVI/g. OSZTÁLY. Eljárás fémtömböknek öntésére röpítő öntéssel. Maiinesmannröhren-Werke Düsseldorf. A bejelentés napja 1928. évi szeptember hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1928. évi junius hó 15-ike. A találmány eljárás, főleg folyasztott vasból és acélból, fémtömböknek, függélyes, forgó kokillában folytonos öntéssel való előállítására. Ezen eljárás szerint 5 úgy tömör, mint üreges fémtömbök állíthatók elő. Tömör (telt) fémtömböket eddig többnyire úgy öntöttek, hogy a folyékony fémet nyugvó kokillába öntötték be. Ekkor 10 azonban különféle hátrányok mutatkoztak. Ugyanis: a salakszerű és egyéb tisztátlanság legnagyobb része a fémben elosztva, abba bezárva maradt. Azonkívül: a megmerevedéskor úgynevezett esurga-15 tások (szivárogtatások) ós hólyagok maradtak a fémben, melyek jelentékeny minőségcsökkenést és anyagveszteséget okoztak, ami nagymenyiségű hulladékot adott ós a gyártás megdrágulására vezetett. 20 Ajánlották már ilyen tömböknek olyan kokillákban való öntését is, melyeket, vagy a fém beöntése után vagy pedig már előzőleg, forgásba hoztak. Az előbbi eljárásnál a formát vagy ko-25 killát részben megtöltötték olvasztott fémmel és azután forgásba hozták, mire, folytonos forgás közben, tovább öntöttek be fémet, amíg a forma teljesen meg nem telt. Az ilyen formákat fedéllel és felső 30 toldattal is ellátták már, mely utóbbinak felfelé bővülő nyílása volt. Ez az eljárás, melynél tehát a fém egy részét a nyugalomban lévő kokillába öntötték be, azzal a hátránnyal járt, hogy a tömb kerületén 35 szegély vagy lépcső képződött, mely a gyártmányt a legtöbb esetben használhatatlanná tette a további feldolgozásra. Ha azután, miután a kokillát forgásba hozták, tovább öntöttek be fémet, további hi-40 bák keletkeztek a kész termékben, mert állandóan ugyanazzal a forgási sebességgel dolgoztak. A kokillába beöntött fém, melynek, pl. acél esetén, kb. 1600° hőmérséke van, először a nyugvó kokillába előzőleg beöntött, már kissé kihűlt fémmel és 45 azután a fémek hőfokához viszonyítva még megmelegítés esetén is hidegnek nevezhető kokillával jött érintkezésbe. A forróbb fém ekkor nem egyesül tökéletesen a hidegebb fémmel. Úgynevezett hi- 50 deg hegesztések keletkeznek, melyek, mint a tapasztalat mutatta, a kész termékben repedések és pikkelyek képződését eredményezik, melyek a további feldolgozásra használhatatlanná teszik azt, főleg 55 akkor, ha abból, további feldolgozással, pl. a hengerlő eljárásban, üreges testeket kell előállítani. Egy másik eljárás szerint a kokillát, bizonyos mennyiségű fém beöntése közben, 60 lassú, majd a többi fém beöntése után gyors forgásba hozták. Ennél az eljárásnál is, melynél tehát, az öntendő test szempontjából tekintetbe jövő fémmenynyiség beöntése után, sebességváltozás 65 történik, a fentebb már kifejtett okokból, öntési hibák keletkeztek. A találmány szerint már most ezeket a hibákat azáltal kerüljük el és azáltal kapunk hibátlan öntvényt, hogy a kokilla 70 forgási sebességét, az olvasztott fém beöntése közben, lassan és egyenletesen, bizonyos maximális egyenletes sebességig fokozzuk, mely maximális sebesség azonban úgy van megszabva, hogy üreges 75 tömb képződéséről szó nem lehet. Az itt tekintetbe jövő sebességek és ezeknek változtatása, ill. növelése az öntendő fém mennyiségétől és fajtájától függ. Ezzel az eljárással a fémnek heves mozgását érjük 80