103601. lajstromszámú szabadalom • Áthúzó nyujtómű fonógépekhez
Megjelent 1931. évi november hó 1-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG vTvbá/ SZABADALMI LEÍRÁS 103601. SZÁM. — XIVa/1. OSZTÁLY. £1 Cr~ r ' / a>'•- ( ds ~aer^o ^íbftzó nyujtómű fonógépekhez. Tannwalder Baumwollspiniifalbrik cég* Tannwald. A bejelentés napja 1928. évi augusztus hó 7-ike. Nagyfokú nyújtást végző áthúzó nyúj tóműveknél az áthúzási helyen fellépő nyomásnak igen kicsinynek kell lennie, hogy meggátoltassák azon rostok 5 megsérülése, melyek hosszabbak az áthúzási henger nyomópontjának a nyújtóhengerek nyomópontjától való távolságánál. Ezt a távolságot minél kisebbre választjuk a lebegő (meg nem fogott) ros-10 tok sízámának lehető csökkentése céljából. Az ismert áthúzó nyújtóművek azzal elégítik ki mindkét feltételt, hogy az áthúzó nyomóhenger, kis átmérő mellett, csekély súlyú. Meghajtását attól a súrlódástól 15 kapja, mely egyrészt közte ós az előfonat, másrészt közte és az alsó henger között fellép. Ez okból igen változó fordulatszámmal jár, mert a két meghajtó szerv sebessége különböző. Ez a körülmény a 20 nyújtási folyamatot károsan befolyásolja, mely káros befolyás még azáltal is fokozódik, hogy a könnyű áthúzó nyomóhengerre valamennyi véletlen erő, pl. a rázkódtatások is hatnak, melyeknek a gép ki 25 van téve. Az említett hátrányok kiküszöbölésére már javasolták az áthúzó hengernek, az alsó hengerről, erőátvitelszerű meghajtását, de ezek a segédeszközök a gyakorlat-80 ban csak részben váltak be. Az áthúzó hengerek tökéletlen hatásának oka a kis súlyuktól eredő csekély tehetetlenségi ellenállásban rejlik. Ennek az ellenállásnak növelése azonban csak 35 akkor biztat eredménnyel, ha azzal együtt nem növekszik egyúttal az a nyomás, melynek az előfonat alá van vetve. A találmány azzal oldja meg a feladatot, hogy a nyomóhenger terhelése az előfonattól távol hat, úgy hogy a nyomóhen- 40 ger az alsó hengerhez képest rézsútosan áll be és az alsó hengernek egy élén fut. Az az erő, mellyel a nyomóhefígCT az elő- -fonatlioz szorul, a nyomóhenger terhelé- ^ sétől, a henger támaszpontjának a ten- 45 gelyt terhelő erőtől és a támaszpontnak a nyomóponttól mért távolságától függ. Ezeknek a távolságoknak kellő megválasztásával módunkban van a nyomást a henger nagyobb terhelésénél is tetszőlege- 50 sen csökkenteni. Minthogy azonban a nyomóhenger nagy mértékben terhelhető és tehetetlenségi ellenállása naggyá tehető, a véletlen erők befolyás nélkül maradnak. A nyomóhenger egyúttal a meg- 55 támasztott élen aránylag nagy nyomással szorul az alsó hengerhez, miáltal a kapcsolódás feltétlenül biztosítva van. A nyomóhengernek, esetleg az alsó hengernek fogazásávall, rovátkolásával, hornyo- 60 lásával a nyomóhengernek az alsó hengerről történő hajtását feltétlenül kényszermozgásúvá tehetjük. A rajzi a találmánynak öt példaképpeni megoldási alakját szemlélteti. 65 Az 1. ábrán (1) a nyomóhenger, (2) ennek tengelye és (3) az alsó henger. A nyomóhenger csú szóhüvely gyanánt van kiképezve és az (L) előfonattól oldalt, szűkített (4) nyak segélyével, játékköz meg- 70 hagyásával van a tengelyen vezetve. Ennek következménye gyanánt a nyomóhenger a (2) tengelyhez és az alsó henger tengelyéhez képest, a rajzban látható módon, rézsútosan áll be. Ha (P) a tengelyt 75 terhelő erőnek a (4) nyak helyén támadó
