103600. lajstromszámú szabadalom • Önműködően kapaszkodó tolató- és emelőrúd

Megjelent 19.31. évi november hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103600. SZÁM. V/f. OSZTÁLY. Önműködően kapaszkodó tolató- és emeló'rúd. Wenczler Péter géplakatos Budapest. A bejelentés napja 1931. évi február hó 19-ike. Gépfelállításoknál, költözködéseknél az emelőrúd használata elkerülhetetlen s e célra rendesen kihegyezett vasrudat alkalmaznak. Ilyenkor azonban legalább 5 két ember szükséges, mert az emelőrúd forgáspontjaként szereplő alátétet folytan ide-oda kell helyezni, aszerint, hogy a megemelendő tárggyal milyen irányt akarunk követni s mily magasra akarjuk 10 azt emelni. A találmány szerinti emelőrúdnál egy ember teljesen elegendő s emellett az emelőrúdnak kisiklása teljesen ki van zárva. 15 A csatolt rajz a találmánynak csupán példáké!! ti megoldását mutatja be és pedig az 1. és 2. ábrán az emelés megkezdése előtti helyzetében, oldal- és elölnézetben, a 20 3. ábrán hordozható helyzetében s a 4. ábrán működési helyzetében. Az (1) fogantyúval ellátott (2) emelőrúd emelőhegye a szokásos módon az ékalakú (3) csúcsban végződik, melyet a munkás a 25 (4) megemelendő teher alá igyekszik tolni. A találmány szerint az emelőrúdnak a (3) csúcs mögötti része ívalakban meg van görbítve s ezen a helyen a legalsó (5) pontja szolgál a most már két-30 karú emeltyűként működő emelőrúd forgáspontjául. Miután pedig emelés közben az (1) fogantyút lefelé nyomjuk s így az ív is legördül, a legmélyebb pontja, azaz a kétkarú emeltyű forgáspontja a támadó-35 ponttól mindinkább távolodik, miből következik, hogy az emelés eleinte egész könnyedén történik s azután rohamosan emelődik a teher, miközben az (5) alsó pontnak az elsiklását s így esetleges 40 hiábavaló emelést, a (6) kapaszkodó körmök alkalmazásával akadályozzuk meg. Ez utóbbiak a (2) rúdra kétoldalt (7) csavarokkal felerősített (8) keretlemezre vagy effélére vannak a (20) forgáspont körül elforgathatóan felhelyezve, miköz- 45 ben a keretlemezen (9) csapra felfüggesztett (10) laprugó a (6) körmöket állandóan a (2) rúdra erősített (11) ütközőpecekhez szorítva, tartani igyekszik. A kapaszkodó körmöknek e nyugalmi helyzetében az 50 emelőrúd alsó (5) pontja nem éri a talajt, ellenben a (3) hegye már a (4) teher alsó élét érinti. Az (1) fogantyút lefelé nyomva, a (3) hegy a (4) teher alá furakodik, miután a (6) kapaszkodó köröm 55 hegye a talajba nyomódva, a hátrafelé siklást megakadályozza. Ha az (1) fogantyút kissé felfelé emeljük, akkor az időközben (11) pecekjétől eltávolodott (6) köröm (4. ábra) visszapattan a (9) lap- 60 rugó hatása alatt, úgy hogy az emelőrúd (3) hegyének előbb nyert előhaladása rögzítve van s a kapaszkodó körmök mindannyiszor önműködően beállnak az (5) alsó pont felemelkedésekor elfoglalt kezdő 65 helyzetükbe. így az emelőrúd (3) hegye és (5) ívalakú része a (4) teher fokozatos megemelése ós eltolása közben éppúgy előre lépeget, mint az ember lábujja és sarka. 70 Miután a teljes nagyságú emelőrúdnak aránylag nagy a súlya, a vállon való hordozás helyett a munkás maga előtt is guríthatja. E célból az emelőrúd (12) pontja körül lengethető (13) tartókar a (14) csap 75 körül gördülő (15) görgőt hordja s a tartókarnak ívalakú (16) nyúlványa arra való, hogy (17) kulisszájában a (19) szárnyas (18) rögzítőcsavart alkalmazhassuk, melynél fogva a görgőlábat használaton 80