103595. lajstromszámú szabadalom • Olajtranszformátor

Megjelent 1931. évi november hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103595. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Olajtranszformátor. Siedle Fritz mérnök Wien. A bejelentés napja 1929. évi április hó 23-ika. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi április hó 23-ika. A találmány oly olajtransformatorra vonatkozik, amelynél az áramátvezetések a tran sí ormator kazánköpenyében akként vannak elrendezve, hogy azok az olajtü-5 kör mozgását nem gátolják és ennek következtében a találmány szerinti elrendezés mellett tetszőleges számban alkalmazhatók. E kivitel további előnye, hogy az olaj kiterjedése végett nem kell külön 10 olajexpansiós tartányokat alkalmazaii, mert az olaj dilatációi folytán fellépő játék teljes mértékben a kazán belsejében mehet végbe. A találmány szerinti transformatornál 15 az olajtükrön egy önmagában ismert úszó van elrendezve. Eltérően az ismert berendezésektől az áramátvezetések az úszó vertikális projektióján, vagyis alaprajzán kívül feküsznek, célszerűen a ka-20 zánköpenynek e végből készült kihasasodásaiban. Ezáltal szabad teret nyerünk az olajtükör és az úszó szabad mozgásához és az úszó, valamint az átvezetések nem feküsznek egymás útjában. Mivel ennél 25 az, elrendezésnél a kazán fedele nem áll nyomás alatt, a kazánfedél tömítései lényegesen egyszerű módon készülhetnek. A szerkezet továbbá akként van kiképezve, hogy a lecsapódott vizet az olajtól távol 80 tartja és oly helyre vezeti, ahonnan aí könnyen eltávolítható. A találmány egy példakénti kivitelét a rajz matatja. Az 1. ábra a transformator-kazán felső ré-35 szén át képezett hosszmetszetet, a 2. ábra a transformator felső részén és a radiátoron át képezett keresztmetszetet, a 3. ábra egy oldalnézetet mutat, a 40 4. ábrában a tányéralakú úszó középső részét metszetben és nagyobb léptékben tüntettük fel. A transformatorkazán (a) köpenyén a tekercsvégek közelében (b) kihasasodás van kiképezve, melynek alakját és nagy- 45 ságát akként választottuk meg, hogy az abban elrendezett (c) áramátvezetések ott minden nehézség nélkül és gyakorlatilag korlátlan számban, az előírások szerint, beszerelhetők és emellett nem nyúlnak be 50 a kazán belső keresztmetszetébe, nevezetesen kívül esnek az olajtükör alaprajzán. Az olaj tükrön úszik a (d) tányéralakú úszó, amelynek (e) vezetőcsöve egy keresztben hordozott (f) tömszelencén 55 nyúlik át ós abban könnyen elmozgathatóan van vezetve. A 4. ábrán feltüntetett részletből látható, hogy az (e) vezetőeső a (d) tányéralakú úszó belső fenekéhez csatlakozó (g) 60 nyílásokkal van ellátva, amelyeken keresztül a lecsapódott víz az (e) cső alsó részébe folybatik. Ugyancsak az (e) vezetőcsőben egy második kisebb (h) cső van elrendezve, amely az (e) vezetőcső feneké- 65 nek közvetlen közelében végződik és arra szolgál, hogy az ott lecsapódott vizet pl. egy gumicsövön át, mely egyrészt a cső felső végén van megerősítve, másrészt pedig a kazán megfelelő helyén elrendezett 70 csaphoz csatlakozik, kívülről leszívhassuk. E (h) eső az (e) vezetőcsövön (i) hollandi anyával úgy van megerősítve, hogy ezen anya az (f) tömszeleneére való felerősítése után egyúttal a (d) tányéralakú 75 úszó lefelémozgását ütközőként korlátozza. A kazánt a (k) fedél zárja le, mely nek pereme a kazántér belsejébe nyúló (1) toldattal van ellátva. E csőtoldat oly mértékben nyúlik a <d) úszótányér fölé, 80