103500. lajstromszámú szabadalom • Nyomdai gyorssajtóra szerelhető, önálló hossz- és keresztvonalzó gép

— 3 — fogaskerékkel egyenlő fordulatszámmal meghajtott (C2) fogaskerék viszont az általános vonalzószerkezet másik (K2) ttgratókorongját működteti. A kapcsolás biz-5 tosítására a (KI) korong és a (C) fogaskerék között a (Gy) gyűrű van elrendezve, melynek mindkét homlokfelületében diametrálisan elrendezett négy (7) mélyedés van kiképezve. 10 Az (U) ugrató-gyűrűknek az a rendeltetése, hogy a (P) ugrató-betétek segélyével a vonalmegszakítást bárhol és minden vonalra külön, bármilyen kis vagy nagy távolságon eszközöljék. A vonalmegszakí-15 tás ugyanis akként történik, hogy a (P) betét, mely oldalnyúlványai révén két (U) ugrató-gyűrű között foglal helyet, forgatása közben az (Ny) nyomóhengeren lévő, vonatozandó papíros és a (V) \o-20 nalzótárcsák közé jutva, az összeköttetést a papiros és a voualzótárcsa között meg szünteti, miáltal vonalmegszakítás jön létre. Az (U) ugrató-gyűrűk előnyösen egymással csuklósan kapcsolt két félgyű-25 rűből állanak, miáltal könny en ráhelyezhetők a (B) hengerre. Az (TT) ugrató-gyűrűk vastagsági méretei célszerűen akként vannak megválasztva, hogy a gyakorlatban használatos, legsűrűbb vonalozás le-30 hetséges legyen. Abban az esetben, ha < lehető legsűrűbb A'onalozásnál egymásmellet t lévő két vonalat egyszerre kell megszakítanunk, a mai vonalzógépeknél szokásos különleges vonalzó-tárcsát hasz-Só nálunk. Az egymáshoz 2.25 mm-nél közelebb eső vonalakat ugyanis egymástól függetlenül nem tudjuk megszakítani. A vonalmegszakító (P) ugratóbetéteket célszerűen két (U) ugrató-gyűrű között 0 helyezzük el azok mindkét oldalát előnyösen két (8) pecekkel látjuk el és az (U) ugrató-gyűrűk oldalfalában a 7. ábrán eredményvonallal feltüntetett osztókör mentén a peckeket befogadó furato-5 kat létesítünk. Azáltal, hogy a megosztott (U) ugrató-gyűrűk egymással érintkező (ny) nyúlványain keresztül az (U) keresztmetszetű (u) sínt áttoljuk, egyrészt a két félgyűrűt egymással kellően •) összekötjük, másrészt biztosítjuk, hogy az összes ugrató-gyűrűk együtt forognak. A (P) ugrató-betét a vonal megszakítását azáltal idézi elő, hogy forgás köz> ben felső (9) lapja a (V) vonalzó-tárcsa és az (Ny) nyomóhengeren levő papiros közé kerül, mikor is a vonalzó-tárcsa nem érintkezhetik a papirossal. A (P) betétek felső (9) lapja célszerűen ívelt és szélessége a mindenkori vonalmegszakí- 60 tás kívánt hosszának megfelelő. A (B) henger (U) ugyrató-gyűrűi között (Z) .kizárok foglalnak helyet, melyek az ugrató-gyűrűket egymástól a kívánt távolságban tartják. E kizárok, miként a 65 8. ábrán látható, egymástól különálló két részűek, melyeknek egyik végén (b) körmök, másik végén pedig (c) lemezrugók vannak. A (Z) kizárókat a (B) hengeren akként erősítjük meg, hogy a kizá- 70 rót (b) körmével a (B) henger szabad szélébe beakasztjuk és ezt követőleg a kizárót a (B) henger külső falához szorítjuk, mikor is a (c) lemezrugó a (B) henger ékalakú (6) hosszhornyába be- 75 pattan. Hogy a (Z) kizárok a (B) hengeren hoszirányban el ne mozoghassanak, a (B) henger két végén egy-egy (Zl, Z2) szélkizárót alkalmazunk, miket csavarok segélyével rögzítünk a (B) hengeren. 80 Az egy- és ugyanazon helyzetből való indítás miatt szükség van különleges megállító-szerkezetre, amely akkor, amidőn az (Ny) nyomóhengeren megerősített (A) csonka fogaskerék a (B) henger 85 (C) fogaskerekét elhagyja, a (0) fogaskerék lendületét legyőzi és ezt megállítja. E megállítószerkezet a (B) hengeren elhelyezett (K) korongból, a gép vázán megerősített csap körül lenghető, 90 kétkarú és azok szabad végén egy-egy (10, 11) görgőt hord (kl, k2) emelőből, végül az (r) csavarrugóból áll. A kétkarú emelőnek (kl) karját az (r) rugó a vonalzás tartama alatt a (B) hengeren 95 elrendezett (K) korongjához szorítja. Ennek a korongnak pereme közelében, alkalmas helyen a (12) mélyedés van kiképezve. Mikor a vonalozás véget ért és az (Ny) nyomóhengeren megerősített (A) 100 csonka fogaskerék a (B) hengeren elrendezett (C) fogaskereket elhagyta, a (kl) kar az (r) rugó hatására a (12) mélyedésbe ugrik, miáltal a nyomóhenger további forgása alatt a (B) hengeren el- 105 helyezett ugratószerkezet megszűnik fol rogni. A kétkarú emelőnek alsó (k2) karja a nyomóhenger legszélső fogaskc rekének koszorúja alá nyúl. Miként említettük, az (A) csonka fo- 110 gaskerék indítja meg a gépet. Mielőtt azonban a csonka fogaskerék a (C) fogaskereket elérné, a (K) korong (12) mélyedésében helyet foglaló a (kl) emelőkart ebből ki kell emelni. Erre való az 115 (Ny) nyomóhenger legszélső (2) fogaskerekének koszorúján levő (p) terelőorr, amely forgása közben a (k2) emelőkar