103451. lajstromszámú szabadalom • Hinta

Megjelent 1931. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI JraragK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103451. SZÁM. — IX/h. OSZTÁLY. Hinta. Levitus Ervin és Sramek Bohumil kereskedők Mnicliovice. A bejelentés napja 1930. évi október hó 2-ika. A találmány oly hintára vonatkozik, amelyet egyik végén a hintázó személy által megterhelt és rugók húzóhatása által egyensúlyban tartott emelőkar alkot. 5 Könnyű hintázás lehetővé tétele céljából a hintának minden, a gyakorlatban előforduló terhelés, tehát bármely hintázó személy súlya számára beállíthatónak kell lennie. Ez annyit jelent, hogy a tehermen-0 tesítő rugó húzóerejének beállíthatónak kell lennie. Minthogy a tehermentesítő rugók feszültségét tágabb határok közt lehetetlen változtatni, a tehermentesítő erő beállítását oly módon eszközöljük, 5 hogy a rugók tehermentesítő húzása támadópontjának helyzetét változtatjuk meg, amikor is részben a. rugófeszültség is változik. Ez az elrendezés tárgya a 101603. számú D szabadalomnak is és pedig körhintán való alkalmazásban, amelynek üléstartója ugyancsak oly karok végén van rögzítve, amelyek vonórugók által tartatnak egyensúlyban. j A találmány lényege, hogy a kar ama része, amelyen a rugó húzóerejének támadópontja van, normális terheléskor 60°-nál kisebb szöget zár be a rugók ira nyával. Előnyös, ha e hajlásszög 40°— 1 50°. A találmány szerinti hinta további elrendezése abban áll, hogy az emelőkar forgáspontját lehetőleg mélyen helyezzük el úgy, hogy az ülés legmélyebb pontja alatt van. A rajzon a találmány egy foganatosítási alakja van példaképpen feltüntetve. A (b) pont körül forgatható (a) kar egyik végén (pl. ló alakjában vagy másként kiképezett) (c) ülés van a hintázó személy számára, mimellett a személy súlya ellen a (d) rugók vonóereje hat. Előnyösen rugópárt alkalmazunk (a rajzon azonban csak egy rugó van feltüntetve). A rugók egyik vége a helytálló (e) kereten van rögzítve, míg másik vége az (f) hü- 45 velyhez csatlakozik, amely az (a) karon eltolható. Az eltolás pl. oly módon érhető el, hogy a hüvelyben belső menetek vannak, amelyekkel a (g) csavar kapcsolódik, amelyet a (h) forgattyú segélyével forga- 50 tünk, minek folytán az (f) anya az (a) karon eltolódik. Mint a rajzból látható, az (a) kart úgy hajlítjuk, hogy az a része, amelyen az (f) hüvely eltolódik, a rugók irányával 60°-nál kisebb szöget zár be. 55 Rendes körülmények közt e szög 40°— 50° lehet. Nagyobb terhelésnél kisebb és kisebb terhelésnél nagyobb. A rajzból ugyancsak látható, hogy az (a) kar (b) forgáspontja lehetőleg mélyen fekszik, 60 úgy hogy az (e) ülés legmélyebb helyzete alá is jut. A (b) forgáspont ez elrendezéséből adódik, hogy a szög az ülés alsó helyzetében kisebb, felső helyzetében pedig nagyobb. 65 A találmány szerinti elrendezéssel mindenekelőtt azt az előnyt érjük el, hogy a (i) hüvelynek az (a) karon való eltolódásakor a rugók hossza és ennek folytán feszültsége is nagy mértékben változik. A 70 hüvely eltolásakor tehát nemcsak a rugó vonóerejének támadópontja változik, hanem nagy mértékben e rugók feszültsége is. mimellett a rugók helyzete csak kevéssé változik, úgy hogy a rugó csak ke- 75 véssé tér el a függélyes iránytól és bármely terhelésnél teljes erejével hat a súly ellen. Ennek az a következménye, hogy az (f) hüvely csekély mértékű eltolódásával a rugó kiegyenlítő hatásának nagymérvű 80