103376. lajstromszámú szabadalom • Vízvezetéki ólomcsövek csatlakozása

Megjelent 1931. évi szeptember hó 250-én. MAGYAR KIRÁLYI jKEHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103376. SZÁM. — XXI/a. OSZTÁLY Vízvezetéki ólomcsövek csatlakozása. Prockl Rezső szerelőmester és Kemény József szerelősegéd Felsőgalla. A bejelentés napja 1931. évi január hó 29-ike. A találmány az összes vízvezetéki szereléseknél (vízvezetéki csapok és elzáró szelepek, klozettek, mosdók, bűzelzárók, kiöntők vezetékcsatlakozásainál vagy össze-5 köttetéseinél) előforduló víztömítő csatlakozásokra vonatkozik. Eddigelé az ilyen csatlakozásokat rendszerint a csatolt rajz 1. ábráján részleges hosszmetszetben szemléltetett módon fogalO natosították, melyet a találmány mibenlétének és előnyeinek könnyebb megértése kedvéért az alábbiakban összehasonlításképpen ismertetünk: A valamely vízvezetéki szerelvény, pl. 15 csap vagy szelep (a) háza és a (b) ólomcső közötti víztömítő összeköttetéshez a (c) csődarabot használták, melynek a minden szerelvény csatlakozó végét alkotó, kúpos (dl) toldat felületének megfelelő, kúpos 20 (d2) belső felülete volt. Az (a) szelepház csavarmenetes részével az (e) hollandi csavaranya kapcsolódott, melynek belső körfelületéhez a (c) csődarab (h) karimája ütközött. A rendszerint sárgarézből készült 25 (c) csődarab külső felületét ónozták és a (b) ólomcső kitágított végét ráforrasztották. Ennek megtörténtével az (e) hollandi anyát becsavarták, amikor is az utóbbinak szorító hatása alatt a (d2) felület a (dl) felülethez, 80 a (c) csődarab (h) karimája pedig az (f) bőrtömítéshez szorult. Ily módon a (c) csődarabbal összeforrasztott (b) ólomcső tömítő csatlakozását érték ugyan el, de minden egyes csatlakozáshoz forrasztásom S5 kat kellett alkalmazni. A találmány már most az időtrabló, kényelmetlen és nagy munkatöbbletet okozó forrasztások teljes mellőzését, egyszerű és olcsó módon teszi lehetővé. A találmány. szerint az ólomcső végét a hollandi csavar-; 40 anya belsejében elhelyezendő egyszerű szo-j rítógyűrű belső falához sajtoljuk, célsze-j rűen a szokásos csőtágító szerszámmal való tágítás vagy terpesztés révén. Ha már most a hollandi csavaranyát az illető sze-i 45 relvényre rácsavarjuk, akkor ennek hatása; alatt egyrészt a találmány szerinti gyűrű; az ólom cső végének külső felületéhez^' másrészt pedig a bizonyos képlékenységűj ólomcső végének belső felülete a szerel-j 50 vény fent említett kúpos toldatához oly erővel és oly pontosan szorul, hogy szilárd és tökéletesen víztömítő összeköttetést érünk el. Az ólom, bizonyos képlékenységénél! fogva, mindenesetre jól odaszorítható ata- 55 lálmány szerinti gyűrű belső felületéhez és a csavaranya megszorításakor kellően igazodik a szerelvény kúpos toldatához, mégis a legtökéletesebb illeszkedésnek az ólom túlságos deformációja nélkül való el- eo éréséhez célszerű, ha a szorító gyűrűnek az ólomcső vége felé bővülő, kúpos bel-' világot adunk, amikor is az ólomcső végének tágítása is könnyebben és pontosabban foganatosítható. 65 A csatolt rajz 2. ábrája a találmány szerinti csatlakozás célszerű megoldási példáját hosszmetszetben tünteti fel. E megoldást világosság kedvéért mind-* járt a szerelés végrehajtásával kapcsolat- 70 ban ismertetjük: Mindenekelőtt az (e) hollandi csavaranyát [a (b) ólomcső végének még egyenes állapotában] az ábra szerint balról jobbra, az ólomcsőre helyezzük és (jobb 75 irányban) hátratoljuk. Ezután a találmányszerinti (g) gyűrűt, pl. sárgarézgyűrűt vesszük elő, ráhelyezzük az ólomcső vé-