103368. lajstromszámú szabadalom • Méh etető és itató készülék

— 2 — mely az (i) csőre feszül és beállított helyzetében megmarad. A (j) hüvely lehúzása és az (i) kifolyócső fölfelé fordítása után, vagyis ha a (h) tartányt olykép fordítjuk, 5 hogy (i) kifolyócsöve fölfelé álljon, a (h) tartányt folyadékkal könnyen megtölthetjük. A (h) folyadéktartányt (b) alaplapra helyezzük; ennek az (i) csövet befogadó, le-10 felé irányuló (g) csőnyúlványa van, melynek alsó végét a csőátmérőnek megfelelő kivágású (e) szitafelülethez erősítjük. Ezen (e) szita vagy rostafelület a felül nyitott, medencealakú (d) tartányban úgy van kilő feszítve, hogy az (e) szitafelület és a tartányfenék között a tápfolyadékot felvevő (f) köz marad. A medencealakú (d) tartányt (c) nyúlványaival a (b) lap, előnyösen deszkalap alsó oldalához erősítjük. A 20 viszonylagos méretek olyanok, hogy a (h) tartánynak a (b) alaplapra helyezésekor az (i) kifolyócső alsó széle valamivel az (e) szűrőfelület alá nyúlik. A méhkaptár belső (p') fedőlapján akkora (t) nyílást vá-25 gunk, melyen át a (d) medencét a méhkaptár belsejébe sülyeszthetjük. A (t) nyílást oly bőre szabjuk, hogy a méhek a medence felső részéhez kényelmesen hozzáférhessenek akkor is, ha a belső (p') fedő-30 lap oly vastag, hogy a (d) medence alsó széle, ill. fenéklapja a (t) áttörésen alig nyúlik át. A készüléket következőképen használjuk: 35 Amiután a (t) nyílást egyszersmindenkorra elkészítettük, a (b) alaplemezt, ill. deszkát úgy helyezzük föléje, hogy a (d) etetőmedence a mézelőtérbe nyúljon. A (h) tartányt fölfelé fordított (i) kifolyócső 40 mellett tápfolyadékkal vagy vízzel megtöltjük, a (j) hüvelyt az (i) kifolyócsőre húzzuk, és az (m, n) szeleppel a kifolyócsövet zárjuk. Most már a tartányt átfordíthatjuk, úgy hogy kifolyócsöve lefelé 45 nézzen, és e helyzetben az (i) kifolyócsövet a (g) csőbe toljuk, miközben a i(h) tartánynak feneke a (b) alaplemezre fekszik. Mint említettük, e helyzetben az (i) kifolyócső alsó vége az (e) szitafelület alá 50 ér. Ha már most a (g) csövön át kinyúló (k) nyélnyúlvánnyal a (j) hüvelyt lefelé toljuk és ezáltal az (m, n) zárólapot nyitjuk, akkor a i(h) tartányból a folyadék addig ömlik a (d) etetőmedencébe, ill. etetőtálacskába, amíg a folyadék színe az (i) 55 cső alsó végét el nem éri. A méhek az „X" nyilak irányában az (e) szitafelületre juthatnak és annak nyílásain át szívószerveikkel a folyadékot kiszívják, mely önműködően utánpótlódik mindaddig, míg a 60 (h) tartány ki nem ürül, ami után azt újratöltés céljából akadálytalanul eltávolíthatjuk, mivel a (b) alaplemez, a (g) cső és az (e) szitafelület a (d) etetőtálacskával egyetemben a (t) nyílást úgy elzárják, 65 hogy azon át a méhek ki nem juthatnak. Szabadalmi igények: 1. Méh-etető és itató készülék méhkaptárakra, melyet az jellemez, hogy az egyfelől a méhkaptár belső fedőlapjának "0 (t) etetőnyílása fölé helyezett és azt elzáró (b) alaplemezből áll, melynek alsó oldalához az etetőnyíláson át a mézelőtérbe nyúló etetőtálacska van erősítve, melyben (e) szitaszövet van kifeszítve, 75 melyhez e szitaszöveten és az alaplemezen áthatoló (g) cső csatlakozik, jellemezve másfelől zárt folyadéktartánvnyal, melynek fenéklapján az etetőtálacska felfelé nyúló csövébe illő és az 80 etetőtálacska szitaszövete alá érő, alsó végén zárószerves (i) kifolyócső van. 2. Az 1. igény szerinti készülék kiviteli alakja, melyet az etetőtálacskát a (b) alaplemezhez köz hagyásával erősítő 35 (c) tartószervek jellemeznek. 3. Az 1—2. igény szerinti készülék kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy az etetőtálacskát befedő (e) szitaszövet a fölfelé irányuló és az alaplemezt áttörő 90 (g) cső csatlakozó helyén ki van vágva. 4. Az 1—3. igény szerinti készülék kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy a folyadéktartány kifolyócsövének zárószervét e cső végéhez illeszkedő (m) 95 zárólap alkotja, mely az (i) csövön hosszirányban elállítható (j) hüvelyhez van erősítve. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.