103279. lajstromszámú szabadalom • Hangzó kondenzátor

— 3 — helytálló bevonaton lépnek fel és a két­oldali, egynemű előfeszültség által teher­mentesített membránra különbségükkel hatnak. A rezgő membrán mindkét ol-5 dalán helytálló bevonatok elrendezésé­vel teljesen szimmetrikus rendszert léte­sítettünk, mely tökéletes megegyezést biztosít az elektromos és az akusztikai rezgések közt. Emellett a 2. ábrán az (s2) 10 legnagyobb kilengési távolság az 1. áb­rán látható elrendezés (sl) legnagyobb kilengési távolságát lényegesen meg­haladja. A kondenzátorbevonatok gerjesztésére 15 különösen célszerűnek bizonyult az a kapcsolási elrendezés, melyet az 5. ábra mutat. Az ellenütemű kapcsolásban működte­tett két (5) és (6) erősbítőcsőnek (3) és (4) !0 anódái, mely erősbítő csöveknek (7) és (8) rácsai, a (9 transzformátoron át. az akusztikai frekvenciájú váltakozó fe­szültséghez vannak kapcsolva, egy (10) transzformátornak primértekercse segé­'5 lyével vannak egymással összekötve. Ezen (10) transzformátor a primérfeszült­ségeket kb. 1:4 arányban transzformálja fel, a (10) transzformátor szekundérteker­cseinek végei a kondenzátornak (2) és (2') 0 helytálló bevonataival vannak össze­kötve, úgy hogy ezen bevonatokon a nö­velt váltakozó feszültségek lépnek fel. Az (1) membránnak egyrészt és a két helyt­álló (2) és (2') bevonatnak másrészt, vala-5 mely feszültségforrásból, melynek nagy belső ellenállása van, vagy mely elébe nagy (11) és (12) ellenállások vannak kapcsolva, nagy előfeszültséget adunk és pedig úgy, hogy a feszültségforrásnak 5 egyik pólusát az (1) membránhoz, annak másik pólusát pedig a (10) transzformá­tornak a két (2) és (2') helytálló bevonat­tal való egyik összekötő drótjával kap­csoljuk össze. Az előfeszültség fölé ra­> kódnak a hangfrekvemciájú váltakozó fe­szültségek és így a (2, 2) helytálló be­vonatok és az (1) mebrán közt váltakozó mezőt létesítenek, mely az (1) membránt hangadásra kényszeríti. ) Ezt az előfeszültséget egyenáram-háló­zatból vehetjük. Váltakozóáram-hálóza­toknál, amint ez az 5. ábrán feltüntetett kapcsolási elrendezésből látható, egyen­irányítóra van szükség, pl. egy (13) izzó-1 katódácsőre, mely elébe (14) transzfor­mátor van kapcsolva. Az egyenáramkör­ben (15) kondenzátor foglal helyet, mely­nek bevonatairól az előfeszültséget vesz­szük le a hangosan beszélő kondenzátor­nak (2) és (2') helytálló Devonata.I 60 számára. Egyidejűleg a (6) és (7) erősbítő csövek anódaíeszültségét is az egyenáramkörből vehetjük azáltal, hogy e csövek izzókató­dáit a (15) kondenzátornak negatív pólu- 65 sával, anódáit pedig (16) és (17) fojtóte­kercsek közbeiktatása mellett, annak po­zitív bevonatával kötjük össze. A leírt kapcsolás változtatásokat is szenvedhet anélkül, hogy ezzel eltérnénk 70 a találmány alapgondolatától. A hangadó kondenzátornak mechani­kai felépítése a (6) és (7) ábrából látható, mely ábrák közül az első a hangszer met­szetét mutatja, annak kb. feléig, míg az 75 utóbbi annak résznézetét ábrázolja elülről. Az (1) membrán rendkívül vékony, kb. 0.02—0.07 mm. vastagságú fémfoliaöól, célszerűen alumíniumnak kis mennyiségű 80 magnézium vagy horgany hozzáadásával készült ötvözetéből áll, melynek alkalmas nemesítő eljárással, a szükséges, több mint 20 kg./mm2 -nyi húzószilárdságot adtunk. Különösen alkalmasnak bizo- 85 nyúlt tiszta alumíniumnak kb. 3.5% magnéziummal való ötvözete. Hogy a membrán feszültségének csökkenését vagy a membrán és a feszítőgyűrűk el­húzódását, a különböző hőkiterjedés kö- 90 vetkeztében kizárjuk mindkét részt azo­nos hőkiterjeszkedési képességgel bíró anyagokból állítjuk elő. A két helytálló (2) és (2') bevonat, mint a 7. ábrán látható, köralaku (18) lyukak- 95 kai van ellátva, melyek gyártási okokból, kifelé kúposán bővülnek. Emellett ezek a (18) lyukak célszerűen úgy vannak el­osztva a lemezek felületén, hogy kölcsö­nös távolságuk a lemezek szélétől azok- 100 nak központja felé fokozatosan növeke­dik. Ezáltal a lemez közepe felé fokozódó légcsillapítást érünk el, amivel a hang­szernek félig zavaró önrezgéseit akadá­lyozzuk meg. 105 A lemezek egységesen fémből önthetők, de lehet azokat valamely szigetelő anyag­ból, pl. keménygumiból, porcellánból, mű­kőből, bakelitből, stb. előállítani és a membrán felé fordított oldalukon az 110 elektromosságotvezető réteggel, pl. gal­vánikus úton lecsapott fémréteggel be­vonni. A lemez lyukait célszerűen már az öntésekor vagy sajtolásakor állítjuk elő. Ott azonban, ahol az anyag ilyen 115 megmunkálással szemben, nehézségeket itálmaszit, azaz a lyukak közt lévő anyag­nak a szükséges kis vastagságban való

Next

/
Oldalképek
Tartalom