103255. lajstromszámú szabadalom • Kettőshatású robbanó motor

— 2 — metszetben bemutatott, önműködő keverőkészülékkel ellátott gázosítóval. Ez két, egymás mellett elhelyezett edényből áll, amelyek közül a (73) a már 5 ismert szabályzóedény az úszóval, míg tőle balra — a (62) edényfallal elválasztva — látható a keverőedény, (67)-el jelölve. Mind a kettőt felülről a (60) levehető, közös fedő zárja légmentesen. Az 10 őket elválasztó (62) falon alul lévő (70) szűkebb és a felül lévő tágabb nyílás közlekedő edényekké teszi őket. A (67) keverőedényből — annak sűrűn lyukgatott oldalfalán keresztül — kis (65) kam-15 rácskába jut az üzemanyag, ahonnan a (3) szívócsőbe nyúló (63) porlasztócsövön távozik a hengerek felé. A keverőedény feneke a közép felé tölcsérszerűen lemélyül s ott egy (72) gyűjtőmélyedést 20 alkot. Ez a — kivehető tisztítócsavarral ellátott — mélyedés képezi a gázosító legmélyebb pontját s az úszóedény, a (65) kamrácska feneke és maga a porlasztócső is feléje lejt. A (72) gyüjtőmélyedés és a 25 (62) válaszfal között nyúlik fel a keverőedény fenekéhez erősített (68) olajbevezetőcső, amely a (61) olajelosztógyűrűt tartja s abba torkollik. Ez a gyűrű vízszintesen elhelyezett, belül üres, felül 80 laposan, alul domborúan kiképzett fémgyűrű, amelynek felső, lapos része köröskörül apró lyukakkal van sűrűn ellátva. A gyűrűnek úgy kell a keverőedényben állandó magasságban álló üzemanyagba 85 sülyesztve lennie, hogy a lyukgatott, lapos felső részén átfektetve képzelt sík az üzemanyag felszínével párhuzamosan és tőle eca 15 mm mélységben legyen. A keverőedény fedeléből (66) cső nyúlik le az 40 edény közepén, legalább 2'5 mm belső átmérővel ós közvetlenül a (72) gyűjtőmélyedés felső széle felett nyitottan ér véget. Ez a cső az edény fedelén kívül (57) csőben folytatódik s a szabadba 45 vezet, végén gömbalakú vörösrézszitával ellátva robbanás ellen. Az olaj külön olajtartányból, a motor által hajtott (71) olajszivattyú nyomása folytán jut a szükséges mennyiségben a 50 (69) és (68) összefüggő csővezetéken az elosztógyűrűbe. Ütját nyilak jelzik. A szabályzóedényben és keverőkamrában az üzemanyag felszíne felett a két edény űrtartalmának cca egyharmadát kitevő, 55 üres térnek kell maradnia s a két edény közötti felső közlekedő nyílás közvetlenül a fedő alatt van. A (60) fedélből egy, a (66) csőnek legalább négyszeres átmérőjével bíró (56) cső vezet a (J) szívócső szabadba torkolló 60 végéhez, vége előtt tágulattal s abban (64) robbanás elleni szitabetéttel. Indításkor az üzemanyag az (58) csövön a szabályzóedénybe lépve, a (70) nyíláson átfolyik a keverőedénybe s mindkét 65 edényt a szükséges magasságig megtölti. A szükséges túlfolyatás az (59) csavarral végezhető. A motor által hajtott (71) olajszivattyú a szükséges olajmennyiséget a (61) elosztógyűrű belsejébe szorítja, amely- 70 nek felső apró nyílásain finom fonalakban nyomul az üzemanyag közé. A (J) szívócső szabadbanyíló végénél uralkodó depresszió átterjed az (56) csövön át a keverőedénybe a folyadék fel- 75 színe fölé, mire a nagyobb nyomású külső levegő az (57) és (66) csöveken benyomul a keverőedénybe s az ábrán látható módon, gyors buborékok alakjában tör a (66) cső külső része és az őt körül- 80 vevő (61) elosztógyűrű között a folyadék felszínére, annak a forráshoz hasonló mozgást adva. A folyadék körmozgását nyilak jelzik. így az üzemanyag a beléje került olajjal a legtökéletesebben elkeve- 85 redik s mint homogén keverék jut a (65) kamrán a porlasztócsőbe s tovább az (55) fojtószelepen át a hengerekhez. Az (56) cső szabad vége a (J) szívócső szabad végétől oly távolságra helyezendő 90 el, hogy a keverőedény belsejébe csak éppen a szükséges levegőmennyiség juthasson be. A keverés ellátására a motor gázszükségletének 2—3 ezredrésze szükséges. A keveréshez használt levegő által 95 felvett üzemanyagpárák a szívócsőbe jutnak s így veszteség nem áll elő. Az, úszó elég nagy legyen ahhoz, hogy a két edényben uralkodó kismértékű depresszió annak működését ne befolyásolhassa. Ábránkon 100 a lejtés szemléltetésére a (65) kamra s a porlasztócső betorkolása a kamrába a rendesnél magasabb helyzetben van rajzolva, a (60) cső pedig túlmélyen nyúlik a keverőedénybe, de a készülék működése a 105 legtökéletesebb, ha a porlasztócső betörkollása és a (66) cső szabad vége a folyadék felszínétől lefelé számítva, egyforma mélységben vannak. Az olajszivattyú mindenkor a gázosító- 110 nál alacsonyabban van elhelyezve, hogy üzemszünet alatt a tőle a (61) elosztógyűrűhöz szolgáló vezeték olajtartalma saját súlyánál fogva, a keverőedénybe ne nyomulhasson. Ha a motor hosszabb ideig 115 áll, az uszóház, keverőedény, (65) kamra és a porlasztócső olajtartalma az üzemanyagnál nehezebb lévén a (72) gyűjtő-