103148. lajstromszámú szabadalom • Egyesített szívó- és nyomótömlős légzőkészülék

Megjelent 1931. évi augusztus hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI JJSÍj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIBÁS 103148. SZÁM. — XVIII/b. OSZTÁLY. Egyesített szívó- és nyomótömlős légzőkészülék. Deutsche Gasglühllcht-Auer-Gesellschaft m. b. H. cég Berlin, mint a Hanseatische Apparatebau Gesellsehaft, vorm. L. v. Bremeri & Co. m. b. H. kiéli cég jogutódja. A bejelentés napja 1930. évi október hó 22-ibe. Németországi elsőbbsége 1929. évi december hó 11-ike. Eddigelé lényegében kétféle tömlős légzőkészülék vált ismeretessé: 1. szívótömlős készülék, 2. nyomótömlős készülék. 5 A szívőtömlős készülékek hátránya, hogy azokat csak korlátozott hosszúságú tömlővel lehet használni, mert különben a légzési ellenállás túl nagy lenne és hogy a légzési levegőnek a légvezető tömlőn való 10 átszívására szükséges munkát a készülék használójának kell kifejteni. A nyomótömlős készülékeknél az említett hátrányok nem állanak fenn, de ezen készülékeknek egyéb lényeges hátrányuk 15 van. Ha pl. a levegőhozzávezetés csökken vagy hirtelen teljesen megszűnik, akkor akár fujtatótömlőt, akár szivattyút vagy injektort alkalmaztunk, a készülék használója nem menekülhet a haláltól, feltéve, 20 hogy nem sikerül neki azonnal szabad levegőre jutni. A szállított légmennyiségnek már csekély csökkenése a készülék használójára nézve katasztrofális következményekkel járhat, ha az illető oly erősen dolgo-25 zik, hogy levegőszükséglete a szállított légmennyiségnél nagyobb, mert nem áll fenn annak a lehetősége, hogy ilyen esetben adalékos levegőmennyiségre tegyen szert. Az eddigi készülékek további hátránya, 30 hogy kétféle készüléket kellett raktáron tartani és aszerint, hogy a munkát friss levegőtől kicsi vagy nagy távolságban Kellett elvégezni, az egyik vagy a másik fajta készüléket kellett használni, feltéve persze, 35 ha nem, akartak ott is nyomótömlős készüléket használni, ahol szívótömlős készülék is megfelelt volna. A találmány értelmében a fentemlített hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy a levegőhozzávezető tömlőnek a szabad le- 40 vegőn lévő végénél úgy fujtató berendezést, mint egy a tömlő belseje felé nyíló visszacsapó szelepet rendezünk el olykép, hogy a légzési levegőt a készülék használója tetszés szerint a fujtatóberendezés se- 45 gítségével nyerheti, vagy pedig a visszacsapó szelepen át beszívhatja, sőt az is lehetséges, hogy mindkét készülék egyidejűleg működik. Ha a készüléket rövid levegőhozzávezető 50 tömlővel használjuk, akkor azt közönséges szívótömlős készülékként tarthatjuk üzemben. Hosszabb légvezető tömlők alkalmazása esetén előnyösebb a készülék használójához a légzési levegőt fujtatóberendezés- 55 sel eljuttatni, mihez azonban külön készülék alkalmazása nem szükséges. Oly esetekben, mikor a készülék használójához vezetett levegőmennyiség elégtelen, a használónak módjában van a még szükséges cse- 60 kély levegőmennyiséget a visszacsapó szelepen át beszívni, anélkül, hogy különösebb veszélynek lenne kitéve. Még a fujtatóberendezés teljes leállása esetén is módjában van a készülék használójának a szük- 65 séges légzési levegőt, ha mindjárt megnagyobbított tüdőmunkával is, saját magának beszívni és így a szabad levegőt veszély nélkül és nyugodtan elérheti. A találmány szempontjából egészen mel- 70 lékes, hogy az ismeretes, nyomólevegőt szállító berendezések közül melyiket alkalmazzuk. Lehet pl. tokos fújtatót vagy szivatytyút alkalmazni, lehet továbbá a levegő-