103124. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mágneshajtású kilincsműves vezérlőberendezés

— 99 — kerekből, mire az említett rugó a menetikapcsolót null-helyzetébe viszi. Láttuk tehát, hogyha pl. a kapcsolóhengert a «series»-állásba hozzuk, akkor 5 a menetkapcsoló a «series»-állásig mozog. E kapcsolásnak azonban nem szabad tetszőlegesen gyorsan történnie, hanem az áramtól függően kell végbemennie. Erre való a (B) hajtómágnesnek a főáramtól 10 átjárt (n) tekercse, melyet a motor áramkörébe iktatunk. E kiviteli alaknál feltételeztük, hogy a (:h) munkatekercsnek és a (n) íőáramű tekercsnek azonos értelmű a tekercselése, 15 miért is egymást mágneses hatásukban támogatják. Az (n) főára-mű tekercs hatására teihát a kapcsolófolyamat a következő lesz: Feltéve, hogy a (A) főkapcsolóhenger a 20 (S) «series»-állásban van, akkor a (c) vezetéken át a (;h) munkatekercshez áram folyik, amely a (B) mágnest gerjeszti és ezáltal a (g) érintkezőhelyet megszakítja. Ennek dacára a (V) mágnesnek még van 25 bizonyos mágneses ereje, mivel a (c) vezetékből a (p) szabályozóellenálláson, a (q) vezetéken, az (o) clőtétellenálláson és a (h) munkatekercsen át még folyik áram. E gyenge áram önmagában a mágnest ma-30 gához húzott helyzetében megtartani nem tudja, ha ellenben a főáramú (n) tekercset elegendően erős áram járja át, akkor megszakított (g) érintkezőhely mellett sem fog a hajtómágnes lehullni. Csakis 35 akkor, ha az áram a (n) főáramtekercsben bizonyos értékig süllyed, hull le a mágnes, amiután ismét továbbkapcsolás és a behúzott helj-zetben való vesztegetés következik, mivel a főáram a menethenger-40 nek továbbkapcsolásával ismét megnövekedett. A mötoráramnak ismételt legyengülése után a (B) hajtómágnes ismét lehull és a folyamatok megismétlődnek. Ilykép tehát egyetlen mágnessel, ha ennek 45 még főáramú tekercset is adunk, úgy a továbbkapcsolást, valamint az áramtól függő továbbkapcsolási sebességet elérhetjük. Általában azonban a hajtómágnesnek e 50 kétféle feladatát közönséges mágnesszerkezet elvégezni nem tudja, mivel a kifogástalan működéshez még néhány különleges feltételt is teljesítenünk kell. ígv pl. kívánatos, hogy a hajtómágnes a főáram le-55 gyengülésekor ne lassan térjen vissza kezdőhelyzetébe, hanem mihelyt az áramerősség bizonyos érték alá süllyed, helyzetébe hirtelen térjen vissza. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a hajtómágnes kapcsolómozgásakor a kilincskereket egy 6 tokosztásnál valamivel nagyobb mértékben fordítja el azért, hogy az (e) rögzítőmágnesnek kilincse kényelmesen bekapcsolódhassák. A (g) érintkezőhely megszakításakor a menetkapcsoló rugója a kilincskere- 6 ket kissé visszamozgatja és az (e) rögzítőmágnes kilincsének szorítja és ezáltal a hajtómágnes horgonyát is kissé elmozgatja. Mivel a kilincskerék osztásába kis hibák csúszhatnak, azért a mágnesnek behúzott 7 állása csekély határok között ingadozni fog. E csekély ingadozások a mágnesnek vonzóerejét nem szabad, hogy változtassák azért, hogy meghatározott áramerősségnél a mágnes pontosan működésbe jöj- 7 jön. A hajtómágnes olyan kell hogy legyen, hogy ha mint áramhatároló relais dolgozik, akkor a menetközbeni rázkódások a horgonyt le ne szakíthassák, annak elle- 8 -nére, hogy a mágnesnek tartócreje közvetlenül a horgony lehullása előtt csekély. A 2., 3. ábrák mutatják a mágnesnek oly kiviteli alakját, mely az összes fentemlített feltételeket kielégíti. Forgómágnest alkal- 8 mázunk, melynek helytálló (u) magva hat pólusú és melynek belsejében úgy a (h) munkatekercs, valamint a (n) főáramú tekercs van. A forgatható horgony hat (v) 'pólusdarabból áll, melyeket a közép len- 9 gely körül forgatható, nem mágneses anyagú (i) tárcsákra erősítünk. Az (u) magnak pólusain, valamint a (v) pólusdarabokon kis (w) toldatok vannak. Ha a forgatható horgony a behúzott helyzetben 9 van (a (v) pólusdarabok az (u) magnak pólusai felett vannak), akkor a mágnesnek rögzítőereje akkor i;s nagy, ha csak csekély számú ampermenet gerjeszti. Ha áramcsökkenéskor a mágnesnek vonzóereje meghatá- 1' rozott értékkel csökken, úgy a vonzóerő, mihelyt a (w) toldatok az ellenpólusokról lekapcsolódnak, erősen legyengül és a forgatható horgonyt rugóerő hirtelen nullhelyzetébe húzza. E rugót a 2., 3. ábrákban l1 nem rajzoltuk be. E rugóval a (n) főáramútekercsnek azon áramerősségét, mely mellett a mágnes lehull, szabályozhatjuk. Eddigelé azon esetet tárgyaltuk, melyben a menetkapcsolónak kapcsolóműve a se- 1 ries-állásig mozog. Ha a (A) főkapcsolóhengert a (P) parallel-helyzetbe hozzuk, akkor a (r) vezeték feszültséget kap és a kapcsolómű a (P) parallel-állásig mozog, amelyben a menetkapcsolóhoz kap- 1 csolt kapcsolóérintkező az (r) vezetékből a mágneshez menő áramhozzávezetést meg-