103113. lajstromszámú szabadalom • Váltóállítókészülék

Megjelent 1931. évi augusztus hó 1-én. AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 103113. SZÁM. — Ya/1. OSZTÁLY. Váltóállítókészülék. Kiss Jenő tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 24-ike. Az angol váltókhoz való eddigi váltóállítólíészülékek több tekintetben hátrányosak voltak. Ugyanis az állítókar és a lánckorong külön egységet képeztek, mely 5 részek összeszerelése sok munkát igényelt. Az állítókar végén kettős villa volt és ennek megfelelően az állítókészülékhez két vonórúd is tartozott. A fenti alkatrészekhez tartozó nagyszámú forgáscsap természete-10 sen nagy számú súrlódási felületet is képviselt és e csapok és csapágyak kopása a váltóállítókészülék működésében pontatlanságot okozott. Ha a váltóállítókészülék felállításához csak korlátolt hely állt ren-15 delkezésre, a két különálló egység elhelyezése nehézséget okozott, sőt esetleg nem is fértek el. A vonórúdkönyök két egymással 90°-os szöget bezáró síkban fekvő körívben mozgott. Az eddigi készülékeknél a 20 működtető láncot vezető lánckorong a talpfa alatt volt elhelyezve, minek folytán a vonórúd oly nagy szöget zárt be a vízszintessel, hogy a csúcssínt nem csak eltolta, hanem emelni is igyekezett. A talpfa 25 alatt levő lánckorong és a rajta futó lánc nehezen volt hozzáférhető, olajozásuk körülményes és nehézkes volt. A lánckorong és a vele kapcsolódó állítómű csak a talpfa egyik oldalára volt szerelhető. Végül meg-S0 említendő hátrányként az a körülmény, hogy az eddigi váltóállító készülékek túlságos nagy földmunkát igényeltek. A találmány szerinti váltóállító készülék minden hátrányokat megszünteti, amit az-85 által érünk el, hogy az állítókar és a lánckorong egy darabból készül és az állító karon csak egy villa és ennek megfelelően csak egy vonórúd van. A kisebb számú alkatrész folytán a csapok és csapágyak, 40 tehát a súrlódási felületek száma, a kopás és így a működésbeli pontatlanság is csökken. A vonórúdkönyök és ennek folytán a két síkban való mozgás is elesik. Minthogy a lánckorong nem a talpfa alatt, hanem mellette van, a vonórúd a csúcssínt 45 eltolás közben nem emeli. A lánckorong említett helyzete folytán az olajozás könynyen eszközölhető. A központból kezeit, elektromos vagy mechanikai állítókészülék elhelyezése szerint, a találmány sze- 50 rinti váltóállítókészülék a talpfának akár egyik vagy másik oldalára szerelhető. Végül a találmány szerinti váltóállítókészülék kevesebb földmunkát is igényel. A mellékelt rajzon a találmánynak pél- 55 daképeni foganatosítási alakja látható. Az 1. ábra a váltóállítókészülék oldalnézete. A 2. ábra a készülék felülnézete. A 3. és 4. ábra a váltóállítókészülék elhe- 60 lyezési módját mutatja a talpfa két különböző oldalán. Az' 5. ábra a váltó és az állítóműnek a váltólámpával való összeköttetésének vázlatos rajza. 65 Az (1) talpfára a (3) csavarok segélyével a (2) alaplemezt erősítjük. A derékszögben hajló (1) alaplemez vízszintes lapján a (4) csapágyak vannak, melyekben az (5) lánckorong (6) tengelye forog. Az 70 (5) lánckorong a (7) állítókarral, melynek szabad végén a (8) villa van, egy darabból készül. A (7) állítókar villás végén három (9) furat van a csúcssínekhez vezető (10) vonórúd állítható behelyezése cél- 75 jából. A (10) vonórúd állítására a csúcssínek különböző lökete miatt van szükség. A (6) tengelyen laza (11) fordítókaron a (12) súly van. A (11) fordítókar két szélső helyzetében az (5) lánckorong (13) ütkö- 80 zőin fekszik fel, melyek révén a lánckorongot forgatja. Az (1) alaplemez függélyes