102955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növényi anyagok tartóssá tételére és javítására

mek (pl. réz, ezüst, arany) ionjainak. Baktericid fémek ionjainak ezen hozzájárulását nemcsak villamos úton érhetjük el, hanem vegyi úton is, oldatok révén vagy pe-5 dig fizikai úton, pl. besugárzás révén, miután ismeretes az a jelenség, hogy besugárzás, nevezetesen ibolyántúli sugarakkal való besugárzás esetében a legkisebb részecskék óriási energiával röpíttetnek a 10 térbe. A kívánt hatás eléréséhez ilyen baktericid fémekből nyert ionoknak már kis mennyiségei elégségesek. Ebben az esetben az anyagok kezeléséhez szükséges elektródákat különböző fémekből készít-15 hetjiik, pl. az egyik elektródát rézből, a másikat pedig ezüstből. A kezelendő anyagokat célszerűen 30—70° C hőmérsékletre hevítjük. Kezelés közben a villamos áram áthaladásának irányát rövidebb időközök-20 ben változtathatjuk (azonban váltakozó áramot nem alkalmazunk), hogy az esetleg a katódákban lerakodó, rosszabb alkatrészeket, melyek azonos irányban megmaradó áram esetében keletkezhetnének, 25 kiküszöböljük. Célszerű továbbá az is, ha a kezelendő anyagoknak nemcsak hőmérsékletére, hanem nedvességére is ügyeljünk, amelyet dohány esetében pl. célszerűen úgy válasz-80 tunk, hogy a légszáraz állapot felett legyen, amikor is a nedvességet a legelőnyösebben köd alakjában vezetjük be. Az új eljárás foganatosításához való berendezés kiviteli példáját a következőkben 35 a rajz kapcsán fogjuk elmagyarázni. A berendezés áll egy (a) részből a villamos kezeléshez és egy (b) részből az ózonnal való kezeléshez. Ez a két rész egymással, amint azt a rajz mutatja, közvetlenül 40 lehet összekötve, a két rész egymással azonban szállítószerkezet útján is öszszekötliető. A feldolgozandó anyagot mindenekelőtt (c) verőszita tölcsérébe juttatjuk, ahol az anyag az alternatív mozgás 45 következtében a szitanyílásokon átrázódik és az anyagot a szitára erősített, célszerűen rugalmas (d) verőfelületek (2. ábra) lehetőleg egyenletesen elosztják. A (d) verőfelületek azonos vagy különböző hosz-50 szúságúak lehetnek, hogy a főszállítást egy bizonyos, kívánt oldal felé tereljük. Az anyagot ezután (e) és (f) végtelen szalagok veszik fel, melyek pl. a (g) és (li) kefék révén áram alatt állanak. Az (e) és (f) 55 végtelen szalagok az (i, k) és (1), illetve az (il, kl, 11) hengereken át futnak és feszítésükre az (m), illetve (ml) görgőket alkalmazzuk. A szalagok fent tölcsérszerűen szétágaznak, úgy hogy a beadagolt anyag a szalagok között összehengerlődik, ami 60 által nagyobb anyagsűrűséget kapunk és ezzel elérjük azt, hogy az áramátmenet egyenletesebb és jobb. A (k—1) és (kl—11) útszakaszon a szalagok pl. párhuzamosan haladnak, mely helyen az áram az egyik 65 szalagtól az anyagon át a másik szalaghoz megy. A pozitív sarok, pl. (h)-nál, a negatív sarok pedig (g)-nél van. Ha dohányt nem szállítunk, a gép önműködően árammentesül, miután ekkor hiányzik az áram- 70 kör azon zárása, amelyet a dohány létesített. Az elrendezés természetesen vízszintes is lehet, amint ezt a 3. ábra mutatja. Ebben az esetben az (n) és (nl) hengereken 75 még árammentes tápszalagot is alkalmazunk, mely az anyagot a tölcsérszerűen nyíló, villamozó szalagokhoz vezeti. A szalagokkal alkotott tölcsérnyílást a villamozó szalagokkal villamosan össze 80 nem kötött külön szalagok is alkothatják, ami kézi kiszolgálás esetén veszélymentes megérintést tesz lehetővé. Hasonló módon alkalmazhatók másféle (ferde, köralakú, zeg-zugos) elrendezések is. 85 A szalagokból az anyagot célszerűen (o), illetve (ol) kések veszik le, melyek a villamosságot nem vezető anyagból (vulkánfiberből, keménygumiból vagy efféléből) készültek és rugalmas ágyazásúak, hogy a 90 szalag esetleges egyenetlenségeihez igazodhassanak. Ezeken a leszedő késeken (w), illetve (wl) vezető felületek lehetnek, melyeket gyorsan ide-odajáró rugalmas szervek, pl. (p), illetve (pl) görgők, leme- 95 zek vagy effélék útján (s) forgattyúval és (sl) rugókkal mozgatunk. Ezáltal a felületről bizonyos nyomással betóduló anyagot a (b) ózontérbe való belépése után közvetlenül egyes alkatrészeire (rostjaira, le- 100 veleire) lazítjuk és ily módon ezeket az alkatrészeket az ózonáram hatásának teszszük ki, egyidejűleg pedig ezeket az alkatrészeket az ózonon át forgatjuk, úgy hogy mindegyik részecske lehetőleg sokat le- 105 gyen az ózonnal érintkezésben. Mozgató szervek, pl. (q, ql, q2) görgők között az anyagot még egyszer gyorsan rázogatjuk és az anyag ezután a tetőalakú (r) bádoglemezre esik. Mindezen három (p, q, r) no részt pl. közös (s) forgattyú periodikusan mozgatja, amikor is mindezen részek (sl) rugók hatása alatt állhatnak. Az (v) rázólemezről, amelyet ugyancsak az (s) forgattyú hajt, melyet a géphajtással közvet- 115 lenül kötünk össze, az anyag két (t, tl) el-