102923. lajstromszámú szabadalom • Halcsapda

Megjelent 1931. évi július hó 1^-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102923. SZÁM. — XV/d. OSZTÁLY. Halcsapda. Dvorzsák Lajos géplakatos és műszerész Budapest. A bejelentés napja 1930. évi február hó 22-ike. A halászatban eddig használatos hálók szerkezetileg nem oldották meg a bekerí­tett halak fogvatartását, mert segélyük­kel a bekerített halaknak csak kis há-5 nyada emelhető ki a vízből, mivel kimene­külésük, úgy a vízben, mint a kiemelésnél, a háló alatt, fölött és attól oldalt is lehet­séges. E tökéletlenség meggátlását cé­lozza halcsapda találmányom, melynek 10 szerkezetét, egyik kiviteli formájában, a csatolt rajzok tüntetik fel. Az 1. ábra a halcsapda felülnézete, a 2. ábra a keresztháló elölnézete, a 3. ábra a másik keresztháló előlné-15 zete, a 4. ábra a halcsapda hosszmetszete és végül az 5. ábra a parafák alakja és elhelyezése. A halcsapda ismertetése. 20 A találmány oly halcsapda, mely a (14) kerítő szárnyakból áll, amelyek a (13) húzóléceknél kezdődnek és a (7) hálózsák­hoz vannak erősítve, mely utóbbi az (R) csúcsban végződik. A i(14) kerítőszárnyak 25 közt vam a (4) keresztháló i(E—F vonal), továbbá az (5) keresztháló (0—D vonal), mely a (7) hálózsák nyílását zárja el. A (7) hálózsákon van elhelyezve a '(6) pót­zsák, mely a felső (8) húzókötél szegélyé-80 nél nyitott. E (6) pótzsákon keresztül, a (3) szökőlyukon át, a (7) hálózsákba lehet jutni. A (4, 5) kereszthálókon az (1, 2) szökőlyukak vanmak, amelyeken át szin­tén a (7) hálózsákba lehet jutni. A (14) 85 kerítőszárnyak felső szélei a felső i(8) hú­zókötelekkel vannak szegélyezve, melye­ket a (11) parafák tartanak a víz színén. Az alsó (9) húzókötelek a (14) kerítőszár­nyak alsó részeit szegélyezik és ez alsó (9) húzókötelekre vain erősítve a (15) pót- 40 háló, melyet még a i(10) pótkötél saegé­lyez, amelyre viszont a (12) ólomnehezé­kek vannak erősítve. A találmány szerinti halcsapdának, a többi hálókkal szemben az az előnye, hogy 45 a bekerített halakat a (4, 5) kereszthálók, valamint az ezeken levő (1, 2) szökőlyu­kak, továbbá a (6) pótzsák ós a t(3) szökő­lyuk tévedésbe hozza, mert ezeken ;át ki­menekülve, ugyancsak zárt hálórészekbe 50 jutnak, a helyeit, hogy tényleg megmene­kültek volna ós ezáltal megtévesztve ön­maguktól mennek a (7) hálózsákba, mely­nek (11) végében húzódnak meg. A (7) hálózsákba menekült halak fogvatartását 55 az biztosítja, hogy a háló állandóan előre halad, a halak pedig nem a (4, 5) kereszt­hálók után mennek, hanem azokkal éppen szemben igyekeznek menekülni, miáltal a (7) hálózsák irányában könnyen a szökő- 60 lyuikakra találnak, azaz a (7) hálózsák csúcsába szorulnak. Az egyenetlen viz fe­néken pedig a (15) pótháló akadályozza meg őket a háló alatti kiszökésükben. A halcsapda használata. 65 A (14) kerítőszámyakkal, melyeket a (13) húzól'écekkel vontatunk, minél na­gyobb vízfelületet kerítünk be. Mialatt a felső (8) húzóköteleket a (11) parafák a víz színén tart ják, addig az alsó i(9) húzó- 70 kötelek súlyuk, illetve a (12) nehezékek folytán, a vízfenékre sülyednek. A ,(15) pótháló a (10) pótkötél és a (12) ólomnehe­zékek súlya alatt elterül a vízfenéken és az ott lévő egyenetlenségekhez (lyukak- 75 hoz, gödrökhöz) simul és így az ott ki­szökni akaró halak kimenekülését meg­gátolja. A kívánt vízterület bekerítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom