102921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyujtvafonó eljárás szerinti rézműselyem előállítására
Megjelent 1931. évi jú lius hó 1^ -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102921. SZÁM. — XIVa/1. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés nyujtvafonó eljárás szerinti rézműselyem előállítására. J. P. Beniberg' A.-G. Wuppertal-Oberbarmeii. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 8 ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 29-ike. A nyujtvafonó eljárás szerint kapott rézműselyem előállításánál a fonalat eddig a fonóedényből kilépő folyadéfcsugár egy bizonyos útszakaszon körülvette. Hogy 5 a fonalat savkezelésnek vethessük alá, a folyadékot a fonáltól el kellett különíteni. Ezt eddig úgy végezték el, hogy a fonalat egy trúd köiré terelték, ami azonban több hátránnyal van egybekötve. Először is 10 nem lehetséges a fonalat közvetlenül a fonótölesér elhagyása után keményítő folyadékba vezetni, hanem egy további szervet kell közbeiktatni, mert különben a keményítőfolyadék a fonállal együtt 15 áramló, lecsapó folyadékkal összekeveredik és hatása megváltozik. További hátrány még az, hogy a sugár könnyen áz egyes szálak törését okozhatja, midőn a fonalat az ismert terelő-2o rúddal a függőleges irányból és egyúttal a szabadon eső folyadéksugárból eltereljük. Mivel az átfolyó mennyiség nem jelentéktelen és másrészt a kifolyó nyílás meg-25 lehetősen szűk, hagy csökkentett nyomás alatt a fonókészülékbe levegőbuborékok ne hatolhassanak be, a sugárnak aránylag nagy a sebessége s ez az elemi szálak fentemlített szakadását még megkönnyíti. Mi-80 v el a terelőrúd súrlódása, a kifolyó folyadék könnyen változó mennyisége és sebessége folytán jáltozik, következésképen változó erőss^gptlefékezés keletkezik és a fonál lehúzá&aTF fonóedényből különböző 85 sebességekkel megy végbe. Ezen hátrányokat a találmány szerint azáltal küszöböljük ki, hogy a fonalat a - fonóedényből a fonalat körülvevő folyadékeugár nélkül, függőleges irányban lefelé húzzuk. Ezt azáltal érjük el, hogy a 40 fonálnak a fonóedényből való kilépésénél vagy az előtt, azonban még a fonóedény után következő felvevő vagy vezérlő szervek előtt a folyadékot elvezetjük vagy a fonál irányából eltereljük. Ily mó- 45 don a fonál csak hpzzá felületesen tapadó folyadékkal jut közvetlenül a fonókészülék további részeire, illetőleg e részekbe. A találmány szerint az eljárás foganatosítására különböző berendezéseket hasz- 50 nálhatunk. A szokásos módon kiképezett fonóedény az oldalán és pedig célszerűen röviddel a szájnyílása előtt, egy lopószerű esővel van ellátva. Ezen toldalékcső kifolyónyílása a fonóedény kifolyócsővé- es nek szájnyílásánál mélyebbre terjed és egy csappal van ellátva. A lopócső és kifolyóeső megfelelő méretezése által elérhetjük, hogy az egész folyadék a lopócsövön át folyik el és a fonál a kifolyócsőből szabadon 60 lép ki. Ha a lopón a csapot elzárjuk, akkor a berendezés úgy működik, mint bármiféle ismert fonókészülék, melyben a fonál a folyadéksugárral együtt függőlegesen lép ki. A csap óvatos nyitása által a lopó- 65 eső megtelik és a használt lecsapófolyadék egy külön második sugárban folyik itt el, Ha a lefolyócső szájnyílása elég szűk, akkor gyakorlatilag az egész használt lecsapófolyadékot a lopócsövön keresztül, 70 tetszőleges irányban vezethetjük el és a nedves fonál a szájnyílást függőleges irányban hagyja el. A fonóedény szájcsövét egy tágasabb, szája felé szűkülő borítóesővel vehetjük körÜj;; és egy dugóval 75 erősíthetjük rá a szájcsőibe. A löpócső ekkor a borítócsőből ágazik le. Ez könnyebb kicserélhetőség céljából előnyös.
