102918. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világító cső egy vagy több izzó elektrodával

Megjelent 1931. évi .július hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADAlin RTHrtsAS SZABADALMI LEÍRÁS 102918. SZÁM, — VH/h. OSZTÁLY. Elektromos világító cső egy vagy több izzó elektródával. Pateiit-TreubaacKGeseUschaft tur elefetrische GUvhlampen ni. b. U. cég Berlin. Pótszabadatom a 96429. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi február hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 30-ika. A 98429. számú törzsszabadalom tárgya elektromos világítócső egy vagy több izzóelektródával, melynél mindegyik izzóelektródát a kisülési pálya felé zárt, az 5 izzóelektródával együtt a csőfeszültségre kapcsolt, a szokásos kereskedelmi fémekből, különösen nikkelből való hüvely zár körül, melynek a maga részéről külső oldalán .elektronokat emittáló anyagokból 10 való bevonata van. Az elektróda ezen kiképzése folytán a világítócsövet viszonylag nagy, több ampernyi áramerősséggel tarthatjuk üzemben és ennek folytán nagy fajlagos fényerősséget érhetünk el. A 15 törzsszabadalomban ismertetett kiképzésű elektródákkal azonban az áramerősséget nem fokozhatjuk tetszőlegesen. Már akkor, ha az áramerősség több, mint 10 ampere, a minden egyes izzóelektródát be-20 záró fényhüvely olyannyira felhevülhet, hogy a reája felvitt vékony oxidréteg elgőzölög és a burkoló hüvely megolvad. Ennek megakadályozására a fémhüvely felületét jelentékenyen növelni kellene, 25 ami azonban, igen bonyolult alakú elektródákhoz és a világítócső elektródaedényeinek nem kívánatos növeléséhez vezetne. A világítócsőnek rendkívül nagy áramerősségekkel való üzeme azonban még 30 akkor sem volna lehetséges, ha az elektródát burkoló hüvely felületének igen nagy méreteket adnánk, mert ebben az esetben a burkoló hüvely egyenetlen melegedését nem lehetne elkerülni, a kisülés többé 85 vagy kevésbbé pontszerűen indulna meg és ez mégis a burkolóhüvely elpusztulásához vezetne. A találmány célja a törzsszabadalomban védett világítócsöveknek oly további kiképzése, mely az izzóelektródából és az 40 ezt burkoló hüvelyből álló elektródatestek méreteinek növelése nélkül a csőnek jelentékenyen nagyobb áramerősségekkel való biztos üzemét teszi lehetővé, ahol is az áramerősség nem csak 10 amp., hanem 45 több, mint 100 amp. is lehet. E célból a találmány értelmében olyan áramvezetőhüvelyt alkalmazunk, mely magas hőfokon olvadó fémeknek és nagy emisszióképességű, nem fémes, különösen oxidikus 50 anyagoknak zsugorított keverékéből áll, mely hüvelynek a kisütő pálya felé irányított, hasonlóképpen áramvezető zárófenekéhez a hüvely belsejében elrendezett, a cső üzemárama által átfolyt izzóelek- 55 tróda csatlakozik. Az igen kis áramerősségekkel üzemben tartandó, izzólámpaalakú elektroncsöveknél, különösen a rádiócélokra használt erősítő csöveknél és egyenirányítóknál már 60 ismeretes ugyan az izzóelektródának nikkelből és elektrónokat emittáló anyagokból való, zsugorított hüvely belsejében történő elrendezése. Ilyen csöveknél azonban a burkoló hüvely nincs az ionok erős üt- 65 közésének kitéve, ami nagyfokú felmelegedést okozna, mert a csőnek nincs világítóvá teendő gáztöltése, hanem a csőben nagyfokú vákuum van. Ezenkívül az ismert csöveknek a hüvelyben ágyazott 70 izzóelektródáját üzem közben idegen áramforrás hevíti, míg azt a találmány értelmében maga az üzemáram izzítja. A találmány szerinti világítócsőnél alkalmazott burkoló hüvely az ionok ütközése 75 és az izzóelektróda hője folytán létrejövő