102891. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hanghullámoknak fényérzékeny hordozóra való felvitelére
Megjelent 1931. évi junius lió 1.5-én. MAGYAi; KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 102891. SZÁM. — IX/h. OSZTÁLY. Berendezés hanghullámoknak fényérzékeny hordozóra való felvitelére. Dr. Köiiemann Heinrich elektrofizikus Münster i. W. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi julius hó 6-ika. A találmány berendezés hanghullámoknak a felvitel folyamán mozgásban lévő fényérzékeny hordozóra wolframívlámpa, mint felvivő fényforrás alkalmazása mel-5 lett való felvitelére. A találmány szerinti . berendezés az - eddigieknél tisztább hangfelvitelt tesz lehetővé. A találmány azon ,a felismerésen alapszik, hogy a wolframívlámpa ívfénye 10 nemcsak jó kémiai hatással bír, amely azt fotografikus visszaadásra alkalmassá teszi, hanem rendkívüli módon rezgőképes is és kiváltképpen lényegesen tehetetlenségmentesebb, mint a lámpától kibocsátott 15 más fény, különösen az elektródák fénye. Ennélfogva a találmány szerint a következőkben megadandó eszközök útján azon befolyásokat távoltartjuk, amelyek a fényívnek, mint tiszta fényívnek jellegét za-20 várják. A rajz a találmány szerinti felvivőberendezésnek két foganatosítási példáját mutatja és pedig az 1. ábra egy fényellenzős tiszta ívfényű 25 wolframívlámpa hosszmetszete és a 2. ábra a felvevő készülék metszete, amelynél az ívfénynek fényellenzője az optikai elrendezésben foglal helyet. Ezen ábrákkal kapcsolatban elsősorban 30 azt ismertetjük, hogy az elektróda sajátfényének zavaró befolyását az ívfény hatáskörétől hogyan tartjuk távol. Az 1. ábrán (1) és (2) a felvivő lámpának két wolframelektródáját, (3) és (4) 35 annak áramhozzávezető huzalait jelzi, amely utóbbiak a külső tértől üvegburok útján elzárt lámpa (5) üveglábában foglalnak helyet. A (7) és (8) ernyők vagy fényellenzők, amelyek az (1, 2) elektródák (3, 4) áram- 40 hozzávezető huzalain vagy tartóin ülnek, arra valók, hogy a fényérzékeny hordozóra a felvivőlámpának csak jól rezgőképes ívfényét engedjék jutni, míg a felvivőlámpából kiinduló kevésbbé rezgőképes 45 fényt a fényérzékeny hordozótól távoltartsák. A (7) és (8) ellenzőket elektromosan nem vezető egyetlen ellenzőlemmezzé egyesíthetjük, amely az ívfénysugarak átbocsáj- 50 tása céljából át van törve. Az ilyen ellenző mindkét elektródának nagyon kívánatos merevítést ad. A 2. ábrán vázlatosan bemutatott optikai elrendezésnél az alkalmazott wol- 55 framívlámpa az 1. ábra szerinti lámpával teljesen megegyezik, csak a (7) ós (8) ellenzők hiányzanak, úgyhogy a wolframívlámpa teljes fénye szabadon kisugárzik. A (10) gyűjtőlencse (ll)-nél a felvivő- 60 lámpa fénylő részeinek képét a (12) ernyőre vetíti. Amint a rajzon látható, ezen (12) ernyőnek nyílása van, amelyen az ívből kiinduló sugarak áthaladnak és a (11) lencsére vetítődnek, amely maga részéről 65 a (13) hasítéknak képét (15)-nél a (14) filmre vetíti. A bemutatott fényellenző helyett bármilyen másképpen kiképezett fényellenzőt alkalmazhatunk, amennyiben az alkalmas 70 arra, hogy a csak jól rezgőképes fényívből kiinduló fénysugarakat engedje a fényérzékeny hordozóra jutni. Ehhez járulnak még .azon rendszabályok és eszközök, amelyek a következő za- 75 varó tényezők távoltartására valók: a fényív vándorlása, az elektródavégeknek egyenlőtlen felmelegedése, ami az ívnek
