102889. lajstromszámú szabadalom • Csőelágazás
Megjelent 1931. évi julius hó 378 -én . MA6TÁE KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BTEÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 102889. SZÁM. — XXI/d. OSZTÁLY. Csőelágazás. Grunta Miroslav mérnök Lutin (Olmütz mellett). Pótszabadalom a 100954. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi iebrnár hó 17-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1929. évi április hó 5-ike. A találmány a 100.954. lajstromszámú törzsszabadalom 1—3. igénypontjaiban védett csőelágazásna'k tökéletesítésére és részletes konstruktív elrendezésére vo-5 natkozik. A mellékelt rajzban a találmányi csőelágazás, példaképen, egy foganatosítás! alakjában, harántmetszetben van feltüntetve. Az 10 1. ábra a csőelágazást zárt állapotban, a 2. ábra a nyitás kezdetén tünteti fel. A csőelágazás a főelosztóvezetéknek T-darabjából áll, melynek (1) karimájához a (4) szelep fészkét képező (3) betét-15 darab és a (2) csőcsonk csatlakozik, ahol a fészek, egyúttal, az (1) karima és a (2) csőcsonk közötti tömítésre is való. A (4) szelepet a (2) csőcsonk belsejében elrendezett (5) rugó a fészekhez szorítja. A 20 csőcsonknak a (6) csőág felé eső végén (7) csavarmenetek vannak a (8) hollandi anya számára kiképezve, mellyel a (6) csőágat egyrészt a csőelágazáshoz kapcsoljuk és másrészt, a (4) szelep nyitása 25 vagy zárása végett, a tengely irányában eltoljuk. A (8) hollandi anya felső karimája a (6) csőágnak (9) kerületi részén van vezetve, úgy hogy a (6) csőág a (8) anya segélyével, lefelé és felfelé mozgat-30 ható. A (6) csőág a (2) csőcsonkban, két (10) és (11) helyen van vezetve, melyek között a (12) karmantyútömítés van elrendezve, mely utóbbi a (6) csőágat kifelé tömíti, hogy a nyomás alatt álló víz a 35 esőből e helyen, el ne távozhassák. A szelep (13) vezetőbordáinak felső végei vagy általában azok a szeleprészek, melyékhez a (6) csőág lefelé való mozgása alkalmával ütközik, a szelep tengelyéhez képest, ferde (s) síkban fekszenek, úgy 40 hogy a szelep, a csőágak lefelé való mozgása révén, előbb oldalt hajlik (2. ábra) és csak ezután nyílik ki egészen. Természetes, hogy a szelep oldalt való hajlása helyett, ugyanazzal az eredménnyel, a (6) 45 csőág végét képezhetjük ki ferdén. Ezzel az elrendezéssel azt érjük el, hogy a szelep nyitásához sokkal kisebb erő szükséges, mintha a szelepnek kezdettől fogva centrálisán kellene nyílnia, mely esetben 55 a szelepet terhelő túlnyomást közvetlenül kellene legyőzni. A (11) vezetékfelületnek távolsága (1. ábra) a szelepnek a cső felfekvését képező (S) síkjától akként van megszabva, hogy 55 a szelep nem nyílhatik ki mindaddig, míg a (6) csőág a (10) és (11) vezetékfelületeken nem vezetődik és míg azt egyúttal a töm szelence nem tömíti. A csőágnak ebben a helyzetében a (8) anya csak részben (50 van becsavarolva és a szelep az anyának csak további meghúzása révén nyílik, amikor is a vízelvétel megkezdődik. A (6) csőág tehát, zárt szelep esetében is, szorosan és jól tömítetten vezetődik a (2) cső- 55 csonkban. A leírt szerkezetű csőelágazással, a közönséges csőelágazásokkal felszerelt csővezetékekkel szemben, az előnyök egész sorát érjük el. Elmaradnak a szeleporsó- 70 val mozgatott, költséges szeleptestek és tolattyúk és ugyancsak a zárásuk ellenőrzése. Mindegyik csőelágazás önműködően el van zárva és csak a csőág hozzákapcsolása után nyitható. Rendszerint 75 csak egy vagy egynéhány csőágat használunk, melyeket a szükséghez képest áthe-
