102870. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő vasúti kapcsolóknak a járművön való megerősítésére
Megjelent 1931. évi junius ho 15-én. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI RTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102870. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Berendezés önműködő vasúti kapcsolóknak a járművön való megerősítésére. Kiirt össy László oki. grépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi január hó 3-ika. A találmány oly önműködő vasúti kap csolckra és ezek felfüggesztő szerkezetére vonatkozik, amelyek az, átmeneti idő titán mint központi ütközők is szolgálnak. Kü-5 [önösen oly kapcsolórendszerek részére szolgál, amelyeknél az ú. n. átmeneti fej a mai járműveken a csavarkapocs üzem klélpes állapotban való meghagyása mellett, a vonóhorog előtt van elrendezve, 10 anélkül, hogy akár a kapcsolófejet, akár a vonóhorgot át kellene alakítani. A találmány szerinti szerkezet célja, hogy az átmeneti fej és egy már központi ütközőként is kiképezett kapcsolófej között 15 könnyű és üzemibiztos kapcsolásokat léte síthessünk. Az átmeneti fej kisebb és könnyebb, mint a központi ütközőként kiképezett végleges fej. Ebből a körülményből nehézségek adódnak, mert a két fej a 20 különböző sulyjuk következtében nem fog simán egymásba, különcsen ha az átmeneti idő után mint központi ütköző is szolgáló kapcsolófej erős és nehéz rúdon van megerősítve. Ha a csupán a vonóerők 25 átvitelére kéiszült átmeneti fej az átmeneti idő alatt ily nehezebb végleges fejjel oly erővel találkozik, hogy az oldálütközők mindkét járművön teljesen benyomódnak, akkor az átmeneti fejnek az ol 30 daliitkÖBŐk benyomó dásának legalább kétszeres mértékével kellene hátrafelé ki férnie. Ekkor azonban fennáll a,z, a ve szély, hogy az átmeneti fej felüt a vonóhorogra és valamelyik alkatrész eltörik. 35 Ezeket a nehézségeket a találmány értelmében azáltal küszöböljük ki, hogy a központi ütközőerők felvételére kiképezett nehéz kapcsolófejet vonó-, illetőleg ütközőrúdján nem erősítjük meg mereven, hanem a kettő között nyomóerők hatása 40 alatt rugalmasan utánengedő csuklós kapcsolatot alkalmazunk, amely lehetővé teszi, hogy a kapcsolófej rúd jávai szemben minden irányban kitérjen, amely azonban a fejet rúdjával alkként köti 45 össze, hogy a kettőnek egymóstóli távolsága a húzóerő hatása alatt meg nem nőhet. A fej rúdja alatt azt a tagot értjük, amely a kapcsolófej és a jármű alvázba való bekötési pontja között a húzó- 50 és nyomóerőket közvetíti. A találmány szerinti berendezés egy példakénti foganatosítási alakját a rajz 1. ábrája mutatja. Az (1) kapcsolófej a (30) és (33) csuklók és az ezek között el 55 rendezett (29) kötőtag által a (27) vonórúddal van összekötve. A (27) vonórúd hátsó (66) végén csavarmenettel van. ellátva és a (67) anyával az erősiebb (611 rúdban van megerősítve, melynek elülső 60 vége e céilból üreges. Ezáltal megfeszíthető kapcsolást létesítettünk. A (64) rúdnak a jármű alvázába való bekötését nem tüntettük fel a rajzban, ez a (64) rúd rajzolt részétől jobbra képzelendő. A (27) 65 rúdon van elrendezve az ezt körülvevő (65) spirálrugó, mely egyrészt a (64) tokban elrendezett helytálló (75) ütközőre, másrészt a (27) rúdon elrendezett (76) vállra fekszik fel. E kiképzés következte- 70 ben a (65) rugó a (27) rudat előretolt helyzetében tartja. Ily módon a berendezés alkalmas arra, hogy vonóerőket átvigyen és ütközőerők felléptekor az (1) fej hátrafelé való kitérését lehetővé teszi, 75 miközben a (65) rugó összenyomódik. A
