102852. lajstromszámú szabadalom • Többfázisú, izzókatódás egyenirányító berendezés hozzávaló egyenirányítócső

úgy fogjuk megszabni, hogy az egyenáramú oldalon rendelkezésre jutó egyenfeszültség az egyenáram számára normális értékül, szereplő legközelebbi értékkel, 5 tehát .a fenti példánál 110 Volt tal legyen egyenlő. Amikor a leírásban és igényekben az egyanirányítóoső üzemfeszültségérői szólunk, ezalatt, mint már említettük, az 10 anóda és a katóda közötti feszültségesést értjük. Az egyenirányíitóeső anódái és a csatlakoztatópontolc közötti összeköttetések, valamint a berendezésben az egyenáramú 15 c-satlakoztatópontokhoz vezető vezetékek gyakorlatilag célszerűen impedanciamentesek. A találmány szerinti többfázisú egyenii ányítócső izzókatódát célszerűen oxid-20 katódát és gáztöltést tartalmaz és ezen csövet az jellemzi, hogyha azt többfázisú, váltakozóáramú hálózatra kapcsoljuk, úgy oly üzemfeszültséggel dolgozik, hogy legalábbis normális terhe-25 léseknél, a rendelkezésre álló feszültség középértéke gyakorlatilag egyenlő a hálózat fázisfeszültségének effektív értékével vagy egyenáram számára normális érték gyanánt érvényes legközelebbi ér-30 tékkel. A „gyakorlatilag" kifejezésen azt értjük, hogy a rendelkezésre álló feszültség középértéke kis eltéréseket mutathat, melyek azonban nem nagyobbak a gyakorlatban rendes esetekben megengedhe-85 tőknek tartott eltéréseknél. A találmány szerinti egyexiirányítóeső egyik sajátos kivitelében azon esetben, ha a csövet 220 Volt csillagfeszültségű forgóáramá hálózatra kapcsoljuk, oly üzemfe-40 szültséggel dolgozik, hogy legalábbis normális terheléseknél, a rendelkezésre álló feszültség középértéke gyakorlatilag 220 Volt. Az üzemfeszültség alkalmas középér-45 téke kb. 38 Volt lehet. Az egyenirányítócsövek tehát normális kivitelűek lehetnek, azonban a méretezést úgy választjuk, hogy az adott esetben megkövetelt üzemfeszültségük legyen. 50 Találmányunkat részletesebben a rajzon ábrázolt foganatosítása példája kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra a találmány szerinti egyenirányító berendezés kapcsolási vázlata. A 55 2. ábra a találmány szerinti egyenirányítócső foganatosítási példájának függőleges metszete. A 3. ábra a berendezés hatására utaló görbéket szemléltet. Az .1. ábrán (1, 2) és (3) jelöli egy há- 60 romfázisú hálózat három fázisvezetőkét. Ezen vezetékek közötti effektív feszültség pl. 380 Volt lehet. (4) jelöli a hálózat nullavezetékét, úgy, hogy ezen vezeték és fázisvezetékek között 220 Volt effektív fe- 65 sziiltség uralkodik. Az áramot a csatlakoztató pontokról az (5) biztosítékokon át vesszük le és a hárompólusú (6) kapcsolón át vezetjük a (10) kisütőeső (7, 8) és i(9) anódáihoz. (11) jelöli az izzókatódát, 70 mely izzóitatóda számára az izzítóáramot a kis (12) segédtranszformátor szolgáltatja, melynek primer tekercse a (8) és (9) fázisok közé van kapcsolva és melynek szekunder tekercséről középen a (13) ve- 75 zeték van leágaztatva. Ezen (13) vezeték a (14) ellenállásion át az egyenirányító berendezés pozitív sarkával lehet összekötve, míg a (15) vezeték a (4) nullavezetéket köti össze az egyenirányító berende- 80 zés negatív sarkával. (16) jelképezi az egyenáramot hasznosító berendezést, mely pl. egyenáramú motor lehet. Az áram az (1, 2) és (3) fázisvezetékek egyikéről a (7, 8) és (9) anódák egyikén át váltakozva 85 folyik a (11) katódához, megoszlik a segédtranszformátor szekunder tekercsének két felén, a középső leágaztatásról a (16) használati berendezéshez, majd pedig vissza a hálózathoz folyik. Az egyenirá- 90 nyítócső, melynek foganatosítási példáját a 2. ábra kapcsán fogjuk leírni, azon esetben, ha az egyenáramú csatlakoztató pontokhoz vezető impedanciával nem bírnak, oly üzemfesziültséggel rendelkezik, hogy 95 a rendelkezésre álló feszültség középértéke, legalábbis normális terheléseknél, gyakorlatilag egyenlő a hálózat fázisfeszültségének effektív értékével vagy egyenáram számára normális érték gya- 100 nánt érvényes legközelebbi értékkel. Ha az egyenáramú (13) vagy (15) vezetékekben a (14) ellenállást kívánjuk elrendezni, úgy az üzemfeszültség nagyságát az ellenállásra való tekintettel szabá- 105 lyozini kell. Nyilvánvaló, hogy ellenállás helyett más impedanciát is alkalmazhatunk. Az ilyen impedanciát célszerűen a (13) vezetékbe kapcsoljuk be. A 2. ábrán (17) egy üvegből való burát no jelent, melynek mindkét vége a (18) és (19) talpacskák által van elzárva. A (20) izzókatódát a (21) lapítási helybe beolvasztott (22) sarkhuzaiok hordják. A (23, 24) és (25) anódák, melyek pl. hengeres 115 fémdarabkákból állhatnak, kis (20, 27), illetve (28) üvegcsöveken belül foglalnak helyet, melyek valamivel az anódák előtt