102807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás robbantócsappantyúk előállítására

Megjelent 1931. évi junivis hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jHgfi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102801. SZÁM. — XlX/G. OSZTÁLY. Eljárás robbantócsappantyúk előállítására. Eschbach Wilhelm igazgató és Dr. Friederich Walter igazgató Troisdorf (Köln m.), úgyis mint Dr. Gerhard von Löbbecke troisdorfi lakos jogutódjai. A bejelentés napja 1930. évi május hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi október hó 3-ika. Robbantócsappantyúkhoz, amelyeknek töltete ólomazidból vagy ólomazid keverékekből áll, trinitrotolu ólból, tetranitrometilaniliniból, pentaeritrittetranitratból 5 vagy más nitrotestekből vagy nitrátokból való alsótöltettel, eddigelé alumíniumból vagy alumíniumötvözetekből való hüvelyeket alkalmaztak. Az ilyen csappantyúknál réz-, sárgaréz- és cinkhüvelyek 10 csak különös feltételek mellett jöhenek szóba, miután a csappantyúk gyakran nedves levegőnek vannak kitéve. A réz-és sárgarézcsapantyúk nedves levegőn való raktározásnál a kezelésre nézve az-15 által válnak veszélyessé, hogy a csappantyúk nedves szénsavnak az ólomazidra vagy keverékeire való behatásánál belül és kívül rézazidból álló, nagyon érzékeny vékony réteggel vonódnak be, 20 amely a csappantyúk gyenge súrlódásánál azok robbanásához vezethet. A cink pedig az atmoszféra behatására erősen oxidálódik és a csappantyú tűzszerelegye ekkor a kimorzsolódásra könnyen 25 hajlamos, miután az a cinknek felületi oxidációja folytán meglazul. Azonfelül nedvesség jelenlétében az ólomazidnak vagy más ólomsónak (ólomtrinitrorezorcinátnak, bázisos vagy többszörösen bá-30 zisos ólompikrátnak) ólomja a hüvely cinkjével kicserélődik, mikor is fémólom válik le, amelyet a levegő oxigénje a legtöbbször újra oxidál. Az aluminium-ólomazid-robbantóesap-35 pantyú a réz-durranóhigany-robbantócsappantyúkkal szemben való nagy előnyeinél fogva az utóbbiakat mindinkább kiszorította. Miután az aluminiumcsappantyú fémje a robbanásnál az explóziós gázokban részben elég, ennek folytán az 40 aluminiumcsappantyúk, ha azokat levegő- és bányagáz keverékébe kilőjjük, nem oly előnyösek, mint a rézcsappantyúk, azaz a keverék hamarabb jut robbanásra. Ezért is ezen csappantyúk rob- 45 bánó gázokkal telt bányákban nem alkalmazhatók. Mi azt találtuk, hogy sok rezet és kevés alumíniumot (pl. kb. 90—95% Al-t) tartalmazó ötvözetekből olyan robbantó- 50 csappantyú hüvelyeket, amelyek az aluminiumhüvelyek pótlására kiválóan alkalmasak, lehet előállítani. Ezen úgynevezett aluminiumbronz helyett aluminiumsárgarezet is használhatunk, amely- 55 nél a réz nagy része cinkkel van helyettesítve. Hasonlóképen lehet más olyan ötvözeteket is alkalmazni, amelyeknek főalkatrészei réz és alumínium és amelyeknél az alumínium részben magné- 6C ziummal helyettesíthető. Az ilyen rézdús ötvözetekből való ólomazidrobbantócsappantyúknak nedves, szénsavtartalmú légkörben való raktározásánál azt találtuk, hogy a robbantócsappantyúk falazatain 65 rézacid nem képződik. Nem volt előre látható, hogy ezen ötvözetek réztartalmát az alumínium jelenléte folytán annyira megvédi, hogy rézazid képződése nem megy végbe. Az aluminiumbronzból és az 70 említett ötvözetekből készült hüvelyeket a gyujtózsinórra igen jól rá lehet csíptetni. Azok a légköri hatásoknak nagyon ellentállnak. A megadott ötvözetekből