102727. lajstromszámú szabadalom • Főleg műanyákhoz való hőfejlesztő berendezés

Megjelent 1931. évi junius hó 1-én. ÍA6YAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102737. SZÁM. — H/h. OSZTÁLY. Főleg műanyákhoz való hőfejlesztö berendezés. Dudinszky József lakatos Budapest. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 17-ike. A találmány főleg műanyákhoz való hőfejlesztő berendezésre vonatkozik, mely bármely szilárd tüzelőanyaggal, célszerűen fával fűthető, az eddig ismertekkel 5 szemben lényegesen olcsóbb és kevesebb kezelési munkát igényel, mert üzembentartásához a tüzelőanyag naponta legfeljebb kétszer utánpótlandó. A találmány lényege az, hogy a szilárd 10 tüzelőanyag oly függélyes csőben tárol, melynek felső vége zárt, míg alsó vége a hőkisugárzó testhez, műanyáknál az ernyőt hordozó szervhez csatlakozik. E szerv célszerűen oly tok, melynek üregébe a kelő zelőanyagot tároló cső alsó végével benyúlik. A tároló cső alsó vége alatt a tüzelőanyagot tartó rostély van. Az égéshez szükséges levegő az ernyőt hordozó esőrészen, a tüzelőanyagot tároló 20 cső torkolási szintje magasságában elrendezett nyílásokon áramlik be, illetve el úgy, hogy mindig a tüzelőanyagnak csak az a része vesz részt az égésben, mely közvetlenül a tároló cső vége alatti rostélyon !5 van. A csőben tároló többi tüzelőanyag tartalék, mely önműködően kerül az égési körzetbe, amennyiben önsúlyánál fogva a rostélyon égetett tüzelőanyag helyébe hull. 50 A tüzelőanyagot tároló cső kiszögelő karimával az ernyő, illetve az ernyőhöz csatlakozó csőtoldat peremére támaszkodik, míg az ernyő a tokkal, az ernyőn elrendezett lábak alkotta állványzaton 55 nyugszik. A hőfejlesztés beállítására a tároló cső végének a rostélytól való távola, azaz a tűzfészek magassági mérete szabályozható; e célból a tároló cső karimás vége szárnyas csavarok segélyével csatla-K) kőzik az ernyő belső pereméhez. E tokban kihúzhatóan elrendezett, rostéllyal fedett hamuláda van, mely az ernyő falán elrendezett, zárószervvel ellátott nyíláson át kivehető. A találmány példaképeni kiviteli alak- 45-ját a mellékelt rajz szemlélteti. Az 1. ábra a találmány szerinti műanya oldalnézete, ill. részben metszete. A 2. ábra felülnezete. A szilárd (5) tüzelőanyagot tároló (3) 50 cső kiszögelő karimájával csavarok útján a (2) ernyő hengeres csőtoldatára támaszkodik, alsó (4) vége pedig a (2) ernyőt hordozó (9). csőrész üregébe nyúlik. A (2) ernyő az (1) lábak alkotta állványzaton 55 nyugszik. A (9) csőrészen a (3) cső torkolási szintjének magasságában egy-egy nyílás van, melyekhez a légbevezető (11) eső, ill. a füstgázokat elvezető (12) kürtő csatlakozik. 60 A (9) csőrészben a kihúzható (7) hamuláda van, melynek felső felületét a (8) síkrostély alkotja. A (7) hamuláda a (2) ernyőn elrendezet zárószervvel ellátott (10) nyíláson át kivehető. 65 A (3) csőben lévő szilárd (5) tüzelőanyag folytatólagosan kerül a (4) rostélyra, azaz a (6) tűztérbe. A (3) cső felső végét légmentesen záró szervvel látjuk el, melyen át a tüzelőanyagot utánpótolhatjuk. Két 70 (3) csövet is alkalmazhatunk, amikor is az egyik csőnek üzeme alatt, a másikat tüzelőanyaggal feltöltjük; a cserét pillanatok alatt lebonyolíthatjuk. A (2) ernyő hőmérsékletének szabályo- 75 zására, ill. állandó értéken tartására termosztátot alkalmazhatunk, mely pl. a (11) cső légbevezető nyílásának nagyságát szabályozza.