102705. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timföldcement előállítására
Megjelent 1931. évi jun iu s hó 12 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102705. SZÁM. — XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás timföldcement előállítására. Frenzel Frigyes mérnök Dessau, mint dr. Platsch Miksa vegyész berlini lakos jogutódja. k bejelentés napja 1930. évi julius hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1929. évi julius hó 2-ika. Timföldcementet nagyobb mennyiségekben, gyárilag, legelőször Franciaországban állítottak elé és „elektroolvadékcement" (ciment fondu) elnevezéssel hoztak 5 forgalomba. Mint e kereskedelmi elnevezés is mutatja, a két nyersanyagot, nevezetesen meszet és bauxitot mindenekelőtt villamos kemencében olvasztották össze, még pedig a legtöbb esetben égetett mész 10 és izzított bauxit felhasznásával, hogy túlnagy áramfogyasztást elkerüljenek. Az elektromos kemence olvasztófürdőjében az alkatrészeknek az elképzelhető legkedvezőbb, legtökéletesebb egyesülése és átkeve-15 redése megy végbe. Minthogy azonban olcsó villamos áram, elegenedő nagy mennyiségekben, nem mindenütt áll rendelkezésre, megkísérelték már a timföldcemenitnek nem elektroter-20 mikus úton való előállítását, még pedig kezdetben vízköpenyes kemencékben („water-jackets"). Az ezzel elért termék nem oly tiszta és egyenletes, mint az elektromos olvasztókemencéből származó termék, 25 a fűtőszénfogyasztás pedig a vízhűtés okozta nagy hőelvezetés folytán meglehetősen nagymérvű. Olvadékcementet forgó cső kemencében is elő lehet állítani. Ekkor azonban az öm-30 lesztő folyamatot egyrészt a cső bélésének elégtelen ellenállóképessége, másrészt pedig a forgó kemencének a folyékony fürdő anyagával való elkerülhetetlen bekenődése igen megnehezíti. 35 Egy másik, a gyakorlatban alkalmazott eljárás a nyersanyagok előkészítése tekintetében a portlandcementgyártáshoz hasonló, nevezetesen a nyersanyagokat finoman őrölt állapotban összekeverik, brikettezik és azután kamrakemencében, a zsu- 40 gorodásig izzítják. A találmány szerinti eljárás a nyersanyagoknak az utóbbi esethez való előkészítését igényli, azoniban az elektromos eljárás előnyeit is egyesíti magában. Az el- 45 járás az alkatrészek tökéletes és egyenletes összekeverését és összeolvasztását biztosítja anélkül, hogy teljes olvadófürdőre volna szükség. A kellően megkevert nyers lisztből, timföldcementtel, mint kötő- 50 anyaggal sajtolt (legcélszerűbben gömbvagy tojásalakú) brikettekkel nem kell egyebet tennünk, mint azokat legalább 1300°-os egyenletes felhevítésnek alávetnünk; ezen endotermikus hőfolyamat a 55 sajtolt darabok belsejében exotermikus hőfejlődést vált ki, mely elegendő arra, hogy azokat az olvadási hőfokig hevítse fel. A sajtolt daraibok azonban nem esnek szét és nem sülnek össze, ami a kötőanyag- <50 nak tulajdonítandó, mely a sajtolt daraboknak nagy szilárdságot, valamint nagyfokú tüzállóságot kölcsönöz. A sajtolt daraboknak nagyfokú belső autotermikus hatását azzal érjük el, hogy 65 a nyers liszthez, melyet a kellő arányban kevert mészskő'ből és nyers bauxitból állítottunk elő, annyi szenet adunk, amennyi ahhoz szükséges, hogy a kalciumkarbonát disszociációja révén szabaddá váló szén- 70 savat redukálja. E hozzáadott szén a zárt sajtolt darabban oxigénhiány folytán nem éghet el és csak a kiűzött széndioxid behatása folytán oxidálódik és gázosodik el. Az ekként keletkező szénoxid a sajtolt da- 75 rabból kiáramlik és a kemence atmoszférájában lévő oxigénben elég; e hőfejlődés révén, melyhez még a timföldcement-
