102687. lajstromszámú szabadalom • Kézi tüzoltókészülék

Megjelent 1931. évi .június hó 1-én. 1!AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 102687. SZÁM. — XVIII/b. OSZTÁLY. Kézi tüzoltókészülék. Muttone Frigyes gyárigazgató Wieu. A bejelentés napja 1930. évi október hó 18-ika. A találmány a vegyi, nedves típusú, vagyis oly kézi tűzoltókészülékekre vonatkozik, amelyeknél a savtartály keretszerű állványban van elhelyezve. A ta-5 lálmány lényege mindenekelőtt abban van, hogy a savtubust felvevő állvány egyúttal a savtubust a nyugalmi helyzetben elzáró csúszófedél csúsztató sínjét alkotja. 10 E kézi tűzoltókészüléknél, továbbá a fémköpeny fenekébe, a szállócső végén behelyezett fecskendező fúvóka a tartály hossztengelyéhez kb. 45°-nyi szöggel hajlik, minélfogva a folyadéksugarat köny-15 nyen lehet előre is, valamint lefelé terelni. A találmány szerinti készülék fontos előnye, hogy annak szerkezete és működtetése igen egyszerű. A készülék azzal, Í0 hogy azt az oltáshoz használandó merev fogantyúnál fogva felemeljük és a fúvóka felé álló helyzetének eléréséig rézsútos helyzetbe hozzuk, máris működésbe lép. Emellett a szög alatt elhelyezett !5 fecskendezőfuvóka a folyadéksugárnak bármely irányba való terelését teszi lehetővé. A találmány szerinti készüléknél minden fölösleges és időtrabló mellékművelet, mint pl. a készülék lecsapása vagy 10 felbillentése, csapok kinyitása stb. teljesen ki van küszöbölve. Az oltóműködés a készülék megemelésének és rézsútosra való állításának pillanatában megtörténik. Ekkor elegendő csak fél kezünket 5 használni, úgy hogy másik kezünk az oltás megszakításához vagy más műveletekhez szabadon marad. A találmány szerinti készüléknek egészen minimális számú a nyílása és így a fejlesztett nyomógáznak szándékolatlan kitódulásra nincsen al- 40 kalrna; e körülmény a készülék működési biztonságát lényegesen fokozza. A csatolt rajz a találmány szerinti készülék példaképpeni megoldási alakját vázlatos hosszmetszetben mutatja. 45 A hengeres (a) fémköpenynek felül levő (b) töltőnyílását kellően tömített csavaros zárószerkezet zárja el. A fémhenger belsejébe (f) szállócső van beépítve, mely a henger felső végétől csekély távolságban, 50 beforrasztott szitakoronggal kezdődik és egészen a henger fenekébe helyezett (g) fecskendező fuvókáig vezet. Az (f) szállócső a oltófolyadék kivezető csatornája. A fémhenger belsejében továbbá, a i(b) nyí- 55 lás csavaros zárószerkezetére, a (c) csőállvány van felfüggesztve, mely több, gyűrűkkel összetartott fémrúdból áll. E (c) csőállványba az (e) savtubust lazán helyezzük be és a (d) csúszó fedelet he- 60 lyezzük reá. Az (a) fémtartály felső végére a fogantyút hordó (h) tartó lengethetően van akasztva. A készüléket a megőrzés helyéről a felhasználás helyére való szállítás- 65 kor e (h) tartónál fogva hordjuk és ezzel a készüléket rázkodtatásoktól és túlságos lengésektől megvédjük. Ezenkívül a köpeny külső részén, valamivel félmagassága alatt, az oltáshoz használandó (i) fo- 70 gantyú van szilárdan megerősítve. Ez utóbbi fogantyúnál fogva ragadjuk meg a készüléket, amidőn az oltáshoz fogunk. A fenékfelülethez csatolt, ferde (g) fecskendezőfuvóka nyílása kissé a (k) 75