102622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati eredetű termékek tartóssá tételére

_ Megjelent 1931. évi május hó ln-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102622. SZÁM. — IV/e. OSZTÁLY. Eljárás állati eredetű termékek tartóssá tételére. Beisser Georg gyáros Rahlstedt (Hamburg- m.). A bejelentés napja 1930. évi julius hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi julius hó 29-ike. Egész állattestekben, szervekben, vagy ezek egyes részeiben lévő, állati eredetű anyagoknak, pl. húsnak, szárnyasnak, halaknak, stb. konzerválására már több ely járás ismeretes. A legrégibb és legismertebb eljárás a száraz sózás, mely 4—6 hetet igényel. A jelenleg legelterjedtebb eljárás a nedves sózás, mely 3—5 hetet igényel. Ajánlották már a nedves sózást ma-10 gas nyomással végezni, ami által a pácolási idő 2—4 hétre rövidíthető meg. Ismeretes volt továbbá, a fecskendezőpácolás is, melynél a konzerváló szert, pl. a páclúgot a h úsb.a illesztett fúvókákon keresz-15 tül nagy nyomással szorították be; ezen eljárás révén a pácolási idő 12—21 napra volt rövidíthető. Mindezen eljárások aránylag hosszú pácolási időt igényeltek, úgy hogy a konzerválandó anyagban és a 20 berendezésekben lévő tőke aránylag hosszú ideig kihasználatlan volt. A fecskendező-eljárásnak emellett különös hátránya az, hogy helyileg határolt pácolási körzeteket létesít, melyek az ilyen módon 25 konzervált áruk foltosságát okozzák, ami a fogyasztót az ilyen módon konzervált áruk fogyasztásától elriasztja. Ezekre való tekintettel már megkísérelték a pácolási idő még további megrövidítését, kü-80 lönösen a vérpályán keresztül végzett pácolással. A Fjelstrnp-eljárás szerint az agyonlövéssel megölt állatot szőrtelenítik, mélyített asztalon hátára fektetik úgy, hogy a vér tökéletesen kifolyhat, ezután a 35 mellkast a lágy részek átvágása ós a mellcsont átfűrészelése révén megnyitják s a megnyitott bal szívkamrha aortájába egy kanült dugnak be s ezt ott bekötözik. A kanülhöz kapcsolt szivattyú révén, a jobb szívkamra megnyitása után az aortanyo- 40 másnak megfelelő nyomással szivattyúzzuk be a páclúgot, mely ilyen módon megtölti a véredényrendszert s a vért a jobb szívkamrán át kiszorítja. Az eljárás 3—4 perc alatt befejezhető. Feldarabolás, lehű- 45 tés és rövid tárolás után a hús állítólag szétküldésre vagy füstölésre kész. Ismeretes továbbá a Hale-, vagy Morgan-fóle eljárás, mely szerint a kivérzés révén éppen megölt állat ereibe sós vizet fecskendez- 50 nek. Az ugyancsak ismeretes Emmericheljárással a feldarabolás előtt a nagyobb véredények kiindulási helyeit fejlődésgátló folyadékkal (ecetsavval, stb.) öblítik ki. Ezen újabb eljárások egyike sem tu- 55 dott elterjedni. Fichtenthal kísérletei szerint az ilyen módokon kezelt hús nem tartósabb, mint a friss hús. Ennek okai közelfekvők. A még élőmeleg testbe, tehát a hullamerevség beállta előtt az erekbe jut- 60 tátott konzerválószer a vér nyomása alatt áll, vagyis úgy viselkedik, mint maga a vér. Ennek folytán a vér sebességével halad az artériákon, azután a hajszáledényeken keresztül s innen a véna-ágakba, 65 ezekből pedig a fővénákba jut, úgy hogy 3—4 perc múlva már a jobb szívkamrában mutatkozik. A konzer váló-szer tehát a vérkeringés pályáját követi, konzerválja ezáltal az artériák,at és vénákat, de 70 nem lép be a kötszövetekbe, ahol konzerváló-hatást kellene kifejtenie. A pácolás lényeges gyorsítására irányuló eddig ismert új eljárásoknak tehát alapvető hátrányaik vannak, ezek kiküszöbölésére irá- 75 nyul a találmány. A találmány szerint a lényegesen gyorsított pácolásra irányuló ismert eljárások