102617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd anyagoknak forgácsolással való megmunkálására

Meff.ielent 1931. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI J|||j|K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102617. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás szilárd anyagoknak forgácsolással való megmunkálására. Schenker Max gyáros Schönewerd (Svájc). A bejelentés napja 1927. évi szeptember hó 30-ika. Svájci elsőbbsége 1926. évi október hó 1-je. Forgácsoló szerszámgépeknek kulccsal vezérlése már ismeretes, ily vezérlések­nél azonban a kulcs a munkadarab vagy szerszám mozgásait csupán bevezette, & míg a mozgások "befejezését ütközők biz­tosították, melyeket másalakú, előállí­tandó munkadaraboknál mindig újból be kellett állítani. Ezek az állítgatások, vala­mint az utánaköszörült késeknek ,a munka-0 darab megmunkált felületeihez való foly­tonos beállítása sok időt kíván és a kulcs alkalmazsával elért időnyereséget nagy­részt felemészti. Ezt a hátrányt a találmány szerinti el-5 járással küszöböljük ki, mely szerint a, kés élét a gép valamely helytálló pontjá­hoz képest állítjuk be és a kulcsot úgy képezzük ki, hogy az a szerszám vala­mennyi mozgását e pontból kiindulva ve­ti zérelje. Ennek az eljárásnak .az a nagy előnye van, hogy pl. új kés behelyezésénél ennek hegyét csak a választott helytálló alap­ponthoz képest kell beállítani; a kulcs 5 ekkor is a korábbi késnél .előfordult moz­gásokat vezérli és ugyanazt a munka­darabot is állítjuk elő. Ha pl. valamely esztergapadon a revolverfejben több kést ágyazunk, akkor ezek éleit a helytálló 0 ponthoz képest állítjuk be; a kulccsal most -a szerszámok valamelyikét a munka­helyzetbe forgatjuk és ekkor mindegyik kés éle a mérethű megmunkálás számára helyes helyzetben van. 5 A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárásnak egy kiviteli példáját vázlato­san tünteti fel, ahol is munkagép gya­nánt esztergapadot tételezünk fel. Az esztergapad (1) orsóját a (2, 3) 0 csapágyak ágyazzák, az orsón az (5) kézikapcsolású (4) szíjtárcsát rendezzük el. A (6) és (7) szupportok mozgásukat a (8, 9, 10) kerekek révén mozgatott (11) előtéttengelyről kapják. Ez a (11) ten­gely a (12) vontatóorsót hajtja és pedig 45 előre a (13, 14, 15) kerekek és hátra a (16, 17) kerekek segélyével, amennyiben az előremenetelnél a (15) kerék a (18) kapcsolómenesztővel és a (19) mágneses kapcsolással és hasonlóan visszamenet- 50 nél a (17) kerék a (18) kapesolómenesztő­vel és a (20) mágneses kapcsolással kap­csolódik. A hornyolt (12) vontatóorsó a (21) csavarkerékhajtás révén a (6) szup­portban ágyazott (22) előtéttengelyt 55 hajtja. Erről a mozgásról a hosszirányú mozgást a (23) kapcsolómenesztő, (24) mágneses kapcsolás, (25, 26) fogaskere­kek, (27a) előtéttengely, (27) fogaskerék és a (6) szupportban levő (28) fogasrúd 60 segélyével vezetjük le. Ugyanily módon vezetjük le a (22) előtéttengelyről a (7) szupport mozgását a (23) kapcsolás­menesztő, (29) kapcsolás, (30) és (31). fo­gaskerekek és a (6) szupportban ágya- 65 zott (32) menetorsó révén, a (33) anya segélyével. Az (A) vezérlőkészülék önmagában külön csoportot alkot. A (17, 34) kerekek a (35) tengely, (36) csigakerékhajtómű, 70 (37) íogasrúdhajtómű révén a (38) kere­tet és az abba befogott (39) kulcsot ugyanazon irányban eltolják; a (38) ke­reten harántirányban a (40) tapintó­emeltyűtengely van ágyazva, mely a 75 (41, 42, 43, 44) tapintóemelőket hordja, melyek mindegyike megfelelő (45, 46, 47, 48) kontaktusemelőkkel működik együtt. Ha e tapintóemelők egyike a (39) kulcs egyik hasítékába esik, akkor e hasíték 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom