102533. lajstromszámú szabadalom • Spirálrugókiképzés
Megjelent 1931. évi május hó 15 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI RIEÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102533. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Spirálrugókiképzés. Hesselman Kiint Jonas Elias mérnök Saltsjc-Storáugen. A bejelentés napja 1930. évi április hó 17-ike. Svédországi elsőbbsége 1929. évi április hó 22-ike. A találmány olyan golyósszelepek nyomó spirálrugójára vonatkozik, melyeknek rugóterhelésük szelepteste golyóalakú és egy kúpos vagy más kiképzésű ülőkével míí-5 ködik össze, amelyről a szelep által vezérelt közeg nyomása emeli meg. Az ilyen szelepekben eddig használatos terhelőrugók rendszerint hengeres vagy kúpos spirálrugók voltak, melyeknek végeit a ű rugó axisára merőleges síkban vágták le, miután előbb a rugó két ilyen módon levágandó végső kanyarulatát a rugó hosszirányában begörbítették. Ilyen kiképzés mellett a rugó és a golyó érintkezési pont-5 jai a rugó axisától különböző távolságokban fognak feküdni, vagyis a golyó középpontja a rugó axisától oldalt tolódik el. A rugó tehát igyekszik, hogy a golyót oldalt tolja el s ha azután a golyó a rugó-3 nyomás folytán megint ülőkéjére kerül, e közben nem az ülőke axisának irányában, hanem — ha pl. kúpos ülőkével működik össze — az ülőkét képező kúpos furat egyik oldala mentén mozog. Ennek 3 folytán súrlódás lép fel, ami a golyó mozgását hátráltatja; e mellett a golyó és az ülőkének az az oldala, amelyen az említett érintkezés fellép, idővel kikopik. Az ilyen szelep tehát a szándékoltnál lassabban fog ) működni s a kopás folytán idővel tőmítetlen lesz. A találmány ezen hátrányokat megszünteti és abban áll, hogy a rugó egyik vagy mindkét végén kúpos vagy golyós mclye-i déssel bír úgy, hogy a rugónak egyik vagy mindkét végső kanyarulata olyan kúpos vagy golyós ülőkét képez, melynek középpontja a rugó axisában fekszik. A rajz olyan szelepszerkezetet tüntet fel ) hosszmetszetben, melynek két, egymás mögött elrendezett golyós szelepe közül az egyik az eddig szokásos terhelőrugóval, a másik az új terhelőrugóval van felszerelve. A rajzon példaképen feltüntetett szelepszerkezet külső (1) hüvelye hengeres fu- 45 ratlal bír, melybe két belső (2) és (3) tok van illesztve, melyek dugat tyúszerűen illeszkednek az (1) hüvely furatába s maguk is hosszirányú (4, 5) furattal bírnak. A (4) és (5) furatok felső végei a (8, 9) 50 szelepgolyóval összeműködő kúpos (6, 7) ülőkékbe . mennek át. A szelepgolyókat a (10, 11) spirálrugók szorítják az ülőkékre. A golyókat a szelepen átbocsátandó közeg nyomása emeli meg ülőkéikről. Ez a közeg" 55 az (1) hüvely (12) bebocsátónyílásán át lép be s az (1) hüvely szájába csavart (11) csavarfedő (13) furatán át távozik. A (10, 11) rugók (17, 18) vezetőkarmantyúval ellátott (15, 16) alátétkorongokhoz 60 támaszkodnak. A (10) rugó mindkét végén olyan síkok mentén van levágva, melyek a rugóliossziaxisára merőlegesek. A (8) golyó ennek folytán a (10) rugóval olyan vonal vagy 65 ennek egyes pontjai mentén fog érintkezni, mely a golyó különböző oldalain a rugó és az ülőke közös A—A axisától különböző távolságokban van. Ennek folytán a (8) golyó, mihelyt a (6) ülőkéről elmozog, 70 oldalirányosan tolódik el, miként ezt a rajz is mutatja, amelyen feltételeztük, hogy a golyót a szelepen átáramló közeg az ülőkéről már megemelte. Láthatjuk a rajzból, amelyen (P) jelzi 75 az oldalt tolódott golyó középpontját, hogy ha a golyó akár csak kis mérvben tolódik oldalt, a (6) kúpos furatban végzett idestova mozgása közben mindig a furat egyik oldala mentén csúszik. Ennek folytán a 80
