102507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sugárzókészülékek fémes sugárzó testeinek fémoxydokkal vagy nehezen olvasztható fémekkel való bevonására

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. i1

—-MAGYAR KIRÍLYI jUHl SZABADALMI BTRÓSÁO SZABADALMI LEÍRÁS 102507. SZÁM. — XVI/c. OSZTÁLY. Eljáris sugárzókészülékek fémes sugárzó testeinek fémoxydokkal vagy nehezen olvasztható fémekkel való bevonására. Harsányi Jenő mérnök Budapest. A bejelentés napja 1928. évi március hó 6*ika. Elektromos sugárzó készülékek sugárzó testeit pl. elektronkisülési osövek katódjait, vagy X-sugár csövek antikatódjait lehetőleg magas olvadáspontti, illetve nagy 5 atomsulyú fémekből kell készíteni. Ámde ezen fémek, melyek közül elsősorban a wolfram és molybden jönnek tekintetbe, csupán nehezen dolgozhatók fel, úgy hogy sok esetben kívánatos volna a sugárzó tes-10 tet könnyebben feldolgozható, pl. könnyen hengerelhető és csákozható fémekből készíteni és vékony wolfram-, molybden-, tantalbevonattal vagy ezen fémek keverékének bevonatával ellátni. Eddig azonban 15 nem ismeretesek oly eljárások, amelyek segélyével ezen fémeket gyakorlatilag megfelelő módon vegyületeikből elektrolytikusah lehetne leválasztani. Sok esetben továbbá kívánatos a sn-20 gárzó testeket felületükön nem fémes vegyülettel, pl. oxydokkal, különösen földalkalifómek oxydjaival bevonni. Ámde nem ismeretes oly általános módszer, amelynek segélyével ezen vegyületekből 25 egyenletes bevonatot lehetne előállítani és amely az összes tekintetbejövő oxydokra vagy azok keverékeire alkalmazható volna. A találmány tárgya már most oly eljá-30 rás, amely lehetővé teszi a fent említett sugárzó testeknek nehezen olvadó fémekkel, vagy fémvegyületekkel, pl. wolframmal vagy f oldal kalifémoxidokkal, vagy pedig ezen anyagok keverékével való be-85 vonását. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy a bevonandó fémes sugárzó testet a bevonat képzésére szolgáló anyag kolloidális dispersiójába mártjuk és oly elektromos töltéssel látjuk el, amely azon töltés- 40 sel ellentétes, amelyet a dispersió belső fázisa a külső fázishoz képest, vesz fel. Ha pl. a dispersió dispergált részei positív töltést vesznek fel, úgy a bevonandó fémet kathoda gyanánt kapcsoljuk, míg a 45 folyadékba merülő második etéktródát az áramforrás positív sarkaként kapcsoljuk. Az elektromos mezőben már most a dispergált részecskék az elektromos áram elektroforetikus hatására a kathoda felé 50 vándorolnak és töltésüket ennek leadják, miáltal a részecskék a leválasztandó elektródára erősen tapadó, egyenletes bevonatot képeznek. Célszerű a dispersióhoz védőkolloidot 55 adni. Nehogy a csapadék egyenletességét az elektroforézissel egyidejűleg végbemenő elektrolyzis folytán kiváló gázok lerontsák, célszerűen oly kis feszültséget, pl. 60 mintegy 2 Voltot használunk, hogy vízbontással járó elektrolyzis ne menjen végbe, vagy pedig depolarizáló anyagot avagy oly elektrolytet használunk, amely a leválasztó elektródon nem ad gázalakú 65 ionokat. Elektronkisülési csövek izzókathódjainak előállítása céljából pl. vékony platin- vagy nikkeldróton, vagy ezen fémek ötvözetéből álló dróton azáltal állíthatunk 70 elő földalkalifémoxydokból, pl. bariumoxydból bevonatot, hogy az illető földalkalifém karbonátját vagy a karbonatok keverékét alkoholban, különösen methylálkoholban suspendáljuk és szénsavat ve- 75 zetünk a suspensión keresztül. Ezáltal a földalkalikarbonát methylvegyülete kelet-