102494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj hasítására

maradék bizonyos mértékben folyékony állapotban marad meg. A kísérletek azt bizonyították, hogy a főreakeió, vagyis a hasítás, sokkal g'yor-5 sabban bonyolódik le, mint a leválasztott nehéz termékek polimerizációja. Minthogy a könnyebben forró szénhidrogének kívánt hozamát csak a hasító reakció szolgáltatja, lehetségessé válik e reakció mara-10 dékát képező magasabb forrpontú szénhidrogének tulajdonságainak a szabályozása, még pedig azáltal, hogy a nehezebb folyékony maradékok melegét a polimerizáció elkerülése céljából elegendő gyorsan 15 elvezetjük. A folyékony maradék hőjének ez az eltávolítása az értékesebb olajok, pl. gazolin, termelési hányadát nem csökkenti. Az az idő, ameddig a főreakcióból eredő 20 nehezebb folyékony maradékokat a hasi tásnál uralkodó hő- és nyomásviszonyoknak kitehetjük, különböző tényezőktől, nevezetesen az eljárásnál alkalmazott hő mérséklettől és nyomástól, különösen 25 pedig magának a kezelendő olajnak tulajdonságaitól függ. Az eljárás gyakorlati megvalósításánál a nehezebb maradékok polimerizációjának megakadályozását azáltal ellenőrizzük, 30 hogy magukat a maradékokat pontos vizsgálatnak vetjük alá. Ha ezek a nehezebb folyékony maradékok az eljárásból való eltávolításuk után meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek (nevezetesen 35 kevés hozzákeverődött iszapot és kokszot tartalmaznak), akkor ebből arra következtethetünk, hogy nem tartózkodtak a maradékövben a polimerizációhoz szükséges elegendő hosszú ideig. E folyadékok 40 iszaptartalmát úgy állapítjuk meg, hogy az illető folyékony maradéknak pontosan azt a mennyiségét határozzuk meg, amely benzolban oldhatatlan marad. Valamely olajnak a jelen eljárás sze-45 rinti kezelésénél tehát a folyékony maradékokat eltávolításuk után a benzolcentrifugálási eljárással vizsgáljuk meg. A hő, nyomás és maradékoknak az övből való távozási sebessége egymással összefüggés-50 ben vannak és azokat úgy szabályozzuk, hogy a nehezebb folyékony maradékokat még akkor eltávolíthassuk, amikor a kívánt tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha azt találjuk, hogy a hasítási reakció nehéz 55 maradékai nem tartalmaznak 6%-nál több, előnyösen pedig 2%-nál is kevesebb iszapot, akkor ez annak a jele, hogy az eljárásnál gyakorlatilag nem keletkezik túlságosan nagy mennyiségű koksz. A maradékok piacra hozhatók ós számos 60 iparágban alkalmazást találhatnak. Ha azonban ezek az anyagok iszaptól és széntől vagy koksztól gyakorlatilag mentesek, akkor eladási értékük nagyobb, mint a polimerizációnál keletkező szilárd anya- 65 gok, pl. koksz, eladási ára. A maradékokat, melyeket tehát a hasítási övből még a káros reakció túlságos előx'ehaladása előtt eltávolítunk, le kell hűteni, még pedig vagy akkor, amikor 70 még az egész rendszerben uralkodó nyomás alatt állnak vagy kisebb nyomáson, vagy pedig közönséges nyomáson. A maradékokat azután' tetszés szerint tárolhatjuk, vagy pedig a helyszínen lényegesen 75 csökkentett nyomáson hirtelen elpárologtathatjuk, amikor is ez az alacsony nyomás légköri vagy valamivel nagyobb nyomás lehet. Ezáltal a maradékok lehűlnek. A maradékok lehűtésére való két eljárást 80 egyesíthetjük is, mely esetben a maradékokat részben lehűtjük és ezután nyomáscsökkentéssel hirtelen elpárologtatjuk. Az utóbb említett kezelésnél a közönséges lehűtéssel elért hőmérsékletcsökkenésnek és 85 a hirtelen elpárologtatásra szolgáló nyomáscsökkentésnek bizonyos egyensúlyt kell tartaniok, mert különben a nyomás csökkentése ellenére elpárolgás nem következik be, 90 Az az idő, ameddig a folyékony maradék a forró hasítási övben marad, a polimerizáció előrehaladását szintén befolyásolja. Az eljárás gyakorlati megvalósításánál ezt az időt azáltal ellenőrizzük, hogy 95 a magas hőmérsékletű övben megmaradó olaj mennyiségét a bevezetett olaj menynyiségével összehasonlítjuk. Az alábbiakban példaképen leírt berendezésben előnyösen csak csekély mennyiségű folyadé- io( kot hagyunk meg a leválasztóövben. Minél kisebb a leválasztó övben jelenlevő ezen folyadékmennyiség, annál rövidebb az az idő, ameddig maga a maradékfolyadék a polimerizációt okozó hőmérsékleten ma- 10E rad. Ez természetesen ezen öv nagyságától, valamint egyéb tényezőktől, így a hőmérséklettől és a nyomástól, a különleges olajfajta természetétől ós a kezelés sebességétől is függ. 11< A mellékelt rajzon vázlatosan feltüntetett, az eljárás megvalósítására való berendezésnél az (1) vezetéken és a (2) szelepen át belépő olaj a (3) szivattyún, (5) szelepen és (4) vezetéken át a maradék hirte- 111 len elpárologtatósára való (6) kondenzátor felső részébe jut. Az (5) szelepnek és a (8) vezetékben levő (7) és (9) szelepeknek