102490. lajstromszámú szabadalom • Vasbeton tartójú födém és ehhez való főtartók

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZÁMDALMI SZABADALMI LEÍRÁS 102490. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Vasbeton tartójú födém és ehhez való főtartók. Polgár László oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1927. évi november hó 16-ika. A födémek szerkezetében két lényeges alkatrészt különböztetünk meg. Az egyik az úgynevezett főtartó rendszer (fagerenda, vastartó, vasbetontartó), amely a 5 falak közötti nyílást hidalja át. A másik a kereszttartó rendszer (deszkázás, boltozat, vasbeton, lemez), amely a főtartók közötti tér áthidalására szolgál. A főtartó fesztávolsága (a falak egymástóli távola) 10 adott, jobban mondva kötött. A főtartó magassága a legtöbb esetben szintén maximált, vagyis kötött. Bármilyen födémnek úgy szilárdsági, mint gazdasági szempontból helyes és takarékos kiképzése 15 a főtartók egymástól való távolságának, vagyis a kereszttartó fesztávolságának jó megválasztásától függ. Nyilvánvaló, hogy a kereszttartók fesztávolságának a növelése, a kereszttartók szerkezetét nehezíti 20 és drágítja. Nem helytálló azonban az a közelfekvő gondolat, hogy a kereszttartók fesztávolságút a minimálisra, vagyis nullára csökkentve (vagyis a főtartókat szorosan egymás mellé helyezve), gaadasá-25 gos elrendezést kapnánk. Nyilvánvaló ez abból, ha meggondoljuk azt, hogy a keresztmetszeti modulus, vagyis a teherbíróképesség a tartó szélességével lineárisan, a magasságával pedig négyzetesen nő. Ez 80 azt jelenti, hogy ha a főtartók számát a kétszeresre sűrítjük is, azért a magasságukat felére nem redukálhatjuk, vagyis anyagot pazarlunk. Ebből következik, hogy a főtartók szempontjából minél na-85 S'yobb kereszttartófesztávolság az előnyös, mindaddig, míg a tartónak kötött maximális magasságából származó teherhordása kimerítve nincs. Az eddig ismert, helyszínen csömöszölt 40 vasbeton-födémeknél nagy kereszttartó fesztávolságokat (1.20—2.00 m) alkalmaznak, ezek költséges lemezszerkezetet igényelnek és elkészítésüknél szükségessé teszik a szerkezet teljes aláálványozását. Az eddig ismert kész, vagy félig kész fő- 45 tartójú vasbeton-födémeknél, kis kereszttartó fesztávolságot (0.10—0.35 m) alkalmaznak, ami a főtartók gazdaságos kiképzését lehetetlenné teszi. A találmány olyan vasbeton tartójú és 50 a tartóközöket áthidaló boltozatú födémre, valamint ehhez való főtartókra vonatkozik, amelyek révén úgy szilárdsági, mint gazdasági szempontból a födémszerkezet kiképzésének helyes és takarékos megöl- 55 dása válik lehetővé. A találmány szerinti vasbeton főtartó lehetővé teszi, hogy a leggyakrabban előforduló, 4.00—6.00 m-ig terjedő falközöknél a főtartók egymástól való távolsága 1.10—0.50 m között választ- 60 ható meg. úgy a főtartó gerendának, mint a boltozatnak gazdaságos kiképzése és teljes kihasználása mellett. Ezenkívül azzal az előnnyel is jár, hogy az előbb említett falközökön (4—6 m) belül ugyanavval a 65 vasbetonfőtartó szelvénnyel dolgozhatunk, csak a főtartók egymástóli távolságát kell változtatnunk, úgy hogy a födém megtervezése különösebb számítási munkát nem igényel, hanem csupán a tartók közét 70 kell egy táblázatról vagy grafikonról leolvasnunk. A találmány szerinti vasbetonfőtartókat előre, gyárilag teljesen készen állítjuk elő és .teherbírásukat utólagos hozzábetono- 75 zással növelni nem kell. Gazdaságos kiképzésüknél fogva teljes teherbírás mellett csekély az önsiílyuk. Lefektetésük vitán a falazási munka fennakadás nélkül folytatható ós a gerendaközöket kitöltő bol- 80