102484. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági berendezés egyvágányú vasúti vonalakhoz, különösen átjárókhoz

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLY! qfflEML SZABADALMI BffiÓSÁG -SZABADALMI LEÍRÁS 102484. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Biztonsági berendezés egyvágányú vasúti vonalakhoz, különösen átjárókhoz. Vereinig-te Eisenbahn-Signalwerke G. m. b. H. Bérli n-Siemensstadt. A bejelentés napja 1930. évi május hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi május hó 24-ike. A találmány különösen egyvágányú vasútvonalak átjáróin alkalmazható biztonsági berendezésre vonatkozik. Az ily átjáróknál az átjáró mindkét oldalán szi-5 getelt védőszakaszokat elrendeznek, amelyekkel egy-egy relaist táplálnak. Ha a relais horgonya leesik, úgy ezzel kiváltja a biztonsági jelző készüléket, amely lehet vagy fémjelző vagy hangjelző, vagy pe-10 dig a berendezés ily működtetés alkalmával zárja a sorompókat. A találmány célja, hogy az ily biztosított vonalakon való áthaladás alkalmával egyrészt működésbe lépjen a jelző be-15 rendezés, másrészt azonban, amint a vonat akár az egyik, akár a másik irányban haladva, az átjárót elhagyta, az átjáró ismét szabaddá váljék. Ezt a célt a találmány értelmében azálta érjük el, 20 hogy a két relais, amelyek lehetnek egyenáramú vagy váltakozó áramú relaisk, egymást kölcsönösen alátámasztják olyképen, hogy a két szigetelő szakasz mindegyikének szabaddá válása alkal-25 mával a jelzőkészülék önműködően lekapcsolódik, bár a második, a menetirányban az átjáró mögött fekvő védőszakaszban a vonat rég bent van. Ugyanezt a relaisberendezést alkalmazhatjuk 50 sínkontaktusokkal vagy kapcsolósínekkel együttesen. A találmányt az 1—5. ábrák kapcsán magyarázzuk. Az (1) utat, pl. országutat a rajzolt sínpár keresztezi. A sínpárba az 35 átjáró mindkét oldalán egy-egy szigetelő (2), illetőleg (3) szakasz van beiktatva. A (2) szigetelő szakaszon át a (4) áramforrás az (a) relaist, a (3) szigetelő szakaszon át pedig az (5) áramforrás a (b) relaist táplálja. 40 A 2—5. ábrák a két relaisnek a vonat áthaladása közbeni különböző helyzeteit kutatják. Feltételezzük, hogy a vonat az 1. ábrában nyíllal jelzett irányban halad. A példakénti esetben két relaist vettünk 45 fel, melyeknek horgonyait örvényárammal dolgozó tárcsák helyettesítik. Az örvényárammal dolgozó tárcsákat az a mágneses mező forgatja, amelyet az áram alatt álló mágnestekercs létesít. A 2. ábra 50 a relais nyugalmi helyzetét mutatja. Ha a vonat a (3) szigetelő szakaszon halad, akkor az (5) áramforrás rövidre van zárva. A (b) relais (d) horgonyát leejti. A horgony átváltja a (c) kulisszát, úgy 55 hogy ez a kulissza az (e) horgonyt támasztja alá. Ha a vonat a (2) szigetelő szakaszba kerül és az (a) relaist zárja rövidre, úgy az (e) relais (e) horgonya nem eshetik le, másrészt pedig, mivel a (g) 60 pihenőben fekszik, megakadályozza a kulisszának az eredeti helyzetbe való viszszatérését, mihelyt a (d) horgony a (3) szigetelő szakasz szabaddá válása után ismét felhúzódik. Mivel ebben az esetben 65 (5. ábra) mindkét horgony fel van emelve, a jelző berendezés le van kapcsolva, bár a vonat még a (2) szigetelő szakaszban halad és ennek következtében az (a) relais még árammentes. Ha az (a) relais 70 ismét áramot kap, akkor ismét felemeli a$ (e) horgonyt és a (c) kulisszát a (d) horgony által megfeszített (f) rugó ismét az eredeti helyzetbe vezeti vissza (2. ábra). Az (e), illetőleg (d) horgonyok 75 mindegyike kiváltott helyzetében a (h),