102479. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos izzólámpák csavarvonalalakú világítótesteinek a feldolgozási helyre való önműködő vezetésére

- 3 -pálya gyanánt szereplő felső felületére megy át. A fogópofák elreteszelését megszüntető (16) taszító az (1) asztallapon megerősített 5 (37) állványban eltolható. A (16) csapszeg hátsó végén a (38) rugó van, mely egyrészt a (37) állványhoz, másrészt a csapszegalakú (16) taszító (39) gyűrűjéhez támaszkodik. A (38) rugó a (16) taszító 10 csapszeg hátsó végén alkalmazott (40) fejet állandóan a (42) emelő (41) alakos lapjához szorítja. A (42) emelő, mely az (1) asztallap (43) csapja körül kilenghet, a (44) görgőt hordja, melyet a 15 (42) emelőre ható (45) rugó állandóan a (21) bütykös tárcsához szorít. Amidőn a (21) bütykös tárcsa kiemelkedő része a (44) görgőt megemeli, a (41) alakos lap, a lekerekített (40) fejhez nyomódva, a (16) 20 csapszeget a (38) rugóval szemben a kiváltó helyzetbe tolja. Mihelyt a (21) bütykös tárcsa kiemelkedő része a (44) görgő alól eltávozott, a (38) és (45) rugók a (16) csapszeget és a (42) lengő emelőt a kezdeti 25 helyzetbe viszik vissza. A (2) vályú alatt az (1) asztallaphoz erősített, lefelé lejtős (46) csúsztató lap és kétrészü (47, 48) forma van, melynek felső (47) részén a (46) csúsztató lapot egyenes 30 vonalban meghosszabbító ferde (49) csúsztató felület van. A forma alsó (48) részében bemunkált (50) horony van, mely a (6, 7) fogóról leeső és a (46) csúsztató lapon hozzávezetett (3) világítótest befoga-35 dására való. A ferde alsó (52) felületű, függőlegesen mozgatható (51) léc a világítótestet befogadó (50) hornyot, ismert módon, nyomó- vagy szívólégforráshoz csatlakoztatható csatornává zárja el. 40 A munkafolyamat kezdetén a nyitott szájú (6, 7) fogó a kiegyenesített világítótestekkel töltött (2) vályú felett van. A (28) rugónak és a (19) bütykös tárcsa alacsonyabb részére felfutó (22) görgőnek 45 hatására a (6, 7) fogó süllyed, mire a fogó nyitott szája a világítótestek készletébe hatol. A fogó löketét célszerűen úgy szabjuk meg, hogy a fogó szája ne hatoljon a vályú fenekéig előre, hanem a készlet bel-50 sejében álljon meg. Röviddel azelőtt, hogy a fogó a legmélyebb helyzetbe kerül, vagy pedig csak a fogó megállása pillanatában, a (21) bütykös tárcsa a (16) taszítót előre mozgatja, ez pedig a fogót nyitva tartó 55 (13) kilincset oldja, mire a (6, 7) fogópofák a (9) rugó hatására záródnak és a készletből egy világítótestet maguk közé szorítanak, illetve a zsebalakú (10) mélyedésbe zárják. Közben a (19) bütykös tárcsa anynyira elfordult, hogy ismét a magasabb 60 kerületi része jut a (22) görgő alá. Ennek eredményeképen a zárt fogó felemelkedik és a megfogott világítótestet kiemeli. Mihelyt a fogó a legmagasabb helyzetébe került, a (20) bütykös tárcsa kiemelkedő 65 része a (24) ágyazóbakot és ezzel a (23) rudat, az (5) harántkart és a (6, 7) fogót is, jobbra mozdítja el, amikor is utóbbi a (2) vályú széle felett tovahaladva a (46) csúsztató lap felett áll meg. E jobbratoló- 70 dás végén a mozgó (7) pofa (11) hevedere a helytálló (lő) ütközőhöz ér, aminek folytán a fogó felső végei egymáshoz közelednek, a fogó szája nyílik és a (3) világítótestet elbocsátja. A leeső világítótest a 75 (46) lapon és a (49) felületen a forma alsó (48) lapjának (50) hornyába csúszik, melyet rögtön ezután a süllyedő (51) léc elzár. A zárt (50) horonyba vezetett nyomólevegő vagy szívólevegő ezután a világító- 80 testet ismert módon előremozgatja, pl. a világítótestet tartó állvány szemein keresztültolja vagy -húzza. A világítótestet végül a tartóállvány áramhozzávezető huzalaihoz rögzítjük vagy forrasztjuk. A 85 fogó a (3) világítótest elengedése után nyitva marad, mert a fogó felső végeinek egymáshoz közelítése után a rugózó (13) kilincs beugrik és a fogópofákat egymással szemben elreteszeli. A (20) bütykös 90 tárcsa további elfordulása a (35) rugó hatásával együttműködve azt eredményezi, hogy a nyitva maradó fogó ismét jobbról balra mozog és a (2) vályú felett a leírt munkafolyamat megismétlésére készen- 95 létbe helyezkedik. A (2) vályú ferde helyzete következtében ékalakban végződő alsó rész képződik, melyben a világítótestek összegyűlnek. Ez a világítótestek megfogása szempont- 100 jából fontos, mert ezáltal mindig egy-egy világítótest megfogása és a fogó felemelkedése után a megmaradt világítótestek ismét hézag nélkül, a legszűkebb térre szorulnak össze. Bizonyos esetekben ele- 105 gendő, ha a világítótesteket tartalmazó vályúnak csak alsó része végződik ékalakban. Még" biztosabban lehet megfogni a világítótesteket akkor, ha a fogót a világítótestek készletének belsejében csekély 110 mértékben ide-oda lengetjük, illetve rezgésbe hozzuk. A világítótest biztos megfogását még azzal is elősegíthetjük, ha a (2) vályút folytonosan rázzuk vagy ütögetjük. 115 A fogópofák között megmaradó mélye-