102477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés plasztikus távolbalátáshoz

— 2 — rong tengelyére erősített (Ml, M2, M3) stb. permánens mágnesekkel szemben vannak elhelyezve. Az (81, S2, S3) stb. elektromágnesek sarkainak váltakozása 5 az (Ml, M2, M3) stb. mágnesrendszert és a vele közös tengelyre erősített (B2) korongot a (131) koronggal tökéletesen egyező sebességű forgásra kényszeríti. Az adóállomás (Bl) korongja forgását egy 10 szabályozható elektromotortól nyeri, míg a vevőkészülék (B2) korongja az (A2) erősítőből érkező szinkronizálóáram tartja forgásban. Elrendezhető a berendezés oly módon 15 is, hogy úgy a képáramot, mint a szinkronizálóáramot ugyanazon adóállomás adja. Ezt úgy érhetjük el, ha (FI) fotocellát (Fig. 1.) egy külön alkalmazott fényforrás egyenlő időnkint erősen meg 20 világítja. Ezeket a fényingadozásokat a (Bl) képbontókorongon alkalmazott fényrések végzik. A fényrések száma egy lyuksorozat lyukainak számával megegyezik. A képelemekből származó kép-35 áramot tehát szabályos időközökben a fényréseken áthatoló s a fotocellára eső fénysugarak egyenletesen megszakítják. E megszakításokból keletkező áramingadozások adják a szinkronizálóáramot, me-30 lyet a vevőkészülékben a képáramoktól különválasztanunk s kiilön felerősítve a Fig. 1.-ben feltüntetett módon a (B2) képösszetevőkorong szinkronizálására használunk fel. 35 A 6. ábrán látható megoldási alaknál a képárainot a szinkronizál óáramtól a következőképpen választjuk külön. Az (F2) fotocellára ható fénysugarak feszültségingadozást létesítenek, melyet a (VI) 40 lámpa felerősít. E lámpa anódkörébe iktatott (RÍ) ellenállás a fotocellából kilépő áramingadozásokkal arányos feszültségváltozásokat létesít, melyeket a (V2 és V3) lámpa folytatólag tovább erősít. A 45 (V3) lámpa anódkörébe van beiktatva az (N2) neonlámpa, melynek felvillanásaiból keletkezik a (B2) korongon a kép. Ugyancsak a (VI) lámpa anódkörébe van beiktatva az (Ll) önindukciós tekercs és 50 (Cl) kondenzátorból álló zárókör, mely végtelen nagy ellenállást képvisel arra a frekvenciára, amelyre be van hangolva. Ha tehát a zárókört a fentemlített szinkronizálóárain frekvenciájára hangoljuk, 55 akkor ez a frekvencia a (V4 és V5) lámpák útján felerősítve, a (T2) transzformátorba jut, melyből kilépő váltóáram tartja a (B2) korongot a (Bl) koronggal szinkron járásban. Ha az adóállomás által létesített áram- 60 ingadozásokat drótvezetéken juttatjuk el a vevőkészülékbe, akkor ugyanazt a vezetéket felhasználhatjuk még a hangfrekvencia egyidejű vezetésére is. Tekintve, hogy a másodpercenkint át- 65 vitt képek száma a (Bl), illetve a (B2) korong fordulatszámával megegyezik, szükséges, hogy a korongok a szem tehetetlenségének megfelelően legalább 10 fordulatot végezzenek másodpercenkint, hogy 70 a szemben folytonos kép érzete keletkezzék. A szinkronizáláson kívül igen fontos még, hogy a képek mindkét korongon mindig ugyanazon fázisban legyenek. Az 75 eltolódás függőleges és vízszintes irányban jelentkezhetik. A függőleges irányú eltolódás elkerülése végett a (B2) korong tengelyére elhelyezett mágnesek száma a korongon alkalmazott lyukak számával 80 megegyezik. A vízszintes irányú eltolódás olyformán léphet fel pl., hogy a kép jobboldalának széle lemarad, amely lemaradt képrész a képmező baloldali szélén lát- 85 ható. Vagyis a keletkezett kép ez esetben olyan, mintha két részre volna vágva s e részek helyzete fel volna cserélve. Fig. 4.-ben (C) jelöli a nyert képet, ahol (c2) a kép lemaradt jobboldali széle, (cl) pedig 90 a kép megmaradt baloldali részét mutatja. E kettéválasztott képrészek megfeleelő egyesítése végett a vevőkészülék (B2) korongjának palástján 1 lyuksorozat helyett 2 lyuksorozat van folytatólagosan 95 elrendezve (Fig. 3.) s így egymás mellett megszakítás nélkül két azonos (C és D) kép keletkezik (Fig. 4.). Tehát ami (C)ből lemaradt, azt pótoljuk (D)-ből olyformán, hogy egy sínen csúszó (C), illetve 100 (D)-vel azonos nagyságú ablakot a vízszintesben addig tologatunk, míg teljes képet látunk, vagyis míg a lemaradt (c2) részt a vele teljesen azonos (d2) rész pótolja. A teljes képet tehát a Fig. 4.-ben a 105 (el és d2) sáv együtt adja. Sztereoszkópikus képátvitel esetén a fázis beállítására a vevőkészülék korongjának palástján, az átvitt kettős képnek megfelelően, két pár lyuksorozat nyer lio alkalmazást (Fig. 3.). Mivel a fázis beállítása, az említett sínen csúszó ablak segítségével,í a vevőkészülék korongjának palástján több helyen is eszközölhető, a keletkező plasz- 115 tikus kép egyidejűleg a korong több helyén szemlélhető.