102445. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzókatódák előállítására

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102445. SZÁM. — "Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás izzókatódák előállítására. Allg-emeine Elektrizitáts-Gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1929. évi április hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi április hó 13-ika. Az elektromos kisütőcsövek számára való izzókatódák fejlődésének útja, ha maguknak a tiszta fémeknek alkalmazá­sától eltekintünk, különösen két eljárás-5 hoz vezetett, melyeknél kellően hőálló izzószálon igen jó elektrcnemittáló anyag­ból álló bevonatot alkalmaznak. Ezen el­járások egyikénél platinairidium- vagy wolfram-magon legtöbbnyire báriumoxi-10 dot tartalmazó oxidkeverékből álló bevo­natot alkalmazva, oxidkatódát, a másik eljárásnál pedig a felületet borító vé­kony, a szálban levő nagyobb tórium­oxidkészletből eredő fémtóriumréteggel 15 ellátott wolframelektródát állítanak elő. A találmány mindkét típus keretébe tartozó, igen nagy teljesítményű izzó­katódák előállítására vonatkozik és abban áll, hogy a hatásos anyagokat vagy az 20 ezeket lehasító anyagokat illanó vegyüle­tekből izzó hordozó fémre csapjuk le. Itt megemlítjük, hogy már ismeretesek oly eljárások, melyeknél a hatásos anyagot' fémállapotban, mint gőzt, megfelelően 25 előkezelt izzószálra engedik hatni, ami­kor is hatásos és tartós bevonatok kelet­keznek. Így pl. oxidkatódákat azáltal ál­lítanak elő, hogy a csőben pl. bárium­azidból báriumot termelnek, ezt a fémet 30 elgőzölögtetik és a gőzt oxidált wolfram­szálra engedik hatni. Minthogy a wolfra­mon létrehozandó egyenletes oxidbevonat elérése céljából a wolframot oxidálni kell és minthogy a bevonatot nem lehet pl. 35 oxid felvitele által előállítani, azért ennél az eljárásnál a hatásos réteg vastagsága és ezzel élettartama és megterhelhetősége is erősen korlátozva van. A wolfram­tóriumkatódánál is hátrányos a vékony » réteg, sőt ennél a réteg csak egyatomú, tehát csak rendkívül csekély mennyiségű fémes tóriumot tartalmaz, miért is azt már rendkívül csekély nyomokban jelen­levő fertőzmények vegyületekké alakít­ják át és hatástalanná teszik 45 A találmány szerinti eljárásnál, ha csak kellő mennyiségű illanó vegyületet alkalmazunk, a réteg vastagsága nincs korlátozva és ezért állandóan kellő meny­nyi ségű hatásos anyag van jelen, ami 50 által hosszabb élettartamot és nagyobb megterhelhetőséget érünk el, ami külö­nösen leadócsöveknél előnyös. Ezért pl. igen célszerű tóriumvegyületekből álló vastagabb rétegeket a wolframra a talál- 55 mány szerinti eljárással lecsapni. E célra fémhalogenideket, pl. tóriumjodidot alkalmazhatunk, még pedig célszerűen redukáló gázokkal, pl. hidrogénnel ke­verve vagy tóriumoxidot termelő oxigén- 60 tartalmú gázok jelenlétében vagy szer­ves vegyületek jelenlétében, amikor is karbid képződik. Különösen egyszerűvé és előnyössé válik az eljárás szenet és a fémet egyidejűleg tartalmazó illanó 65 anyagok, p] bomlás nélkül illanó acetil­acetonátok alkalmazása esetén. így pl. könnyen sikerül wolframszálon a csőbe való bevitele előtt vagy magán a katódán a csőbe való bevitele után több vagy ke- 70 vesebb szénnel kevert tóriumdioxidrétegeit, ebből magasabb hőmérsékleten való he­vítésnél tóriumkarbidot és ebből fém­tóriumot előállítani. Tóriumkatódák előállítása esetén az 75 olcsóbb wolframszálat a szokásos csekély mennyiségű tóriumdioxidhozag nélkül al­kalmazhatjuk. Célszerű azonban és a csö­vek valamivel nagyobb élettartamát biz­tosítja, ha olyan szálat alkalmazunk, 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom