102442. lajstromszámú szabadalom • Fordítókorong, illetva tolópad

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JB^gí SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103443. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Fordítókorong, illetve tolópad. Dr. Czabafy András orvos Pestszentlőrinc, mint Czabafy Endre oki. gépészmérnök budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi julius hó 18-ika. A találmány célja oly fordítókorong szerkesztése, melynél nagy fesztávolságok mellett is a lehető legkisebb legyen a tartó magassága, ennek következtében a leg-5 kisebb legyen a beépítéshez szükséges akna mélysége és amely korong a középső támasztóelem helyzetváltozásával szemben kevésbbé legyén érzékeny, mint az eddig ismert szerkezetek. Ezenkívül a ko-10 rong minden eleme statikailag határozott legyen. Ismeretesek oly fordítókorong szerkezetek, melyeknél a két főtartó a középen van alátámasztva, valamint olyanok is, 15 melyeknél a főtartók a két végükön fekiisznek fel. Mindkét megoldásnál nagy tartómagasság és nagy gödörmélység szükséges. Ismeretesek oly korongszerkezetek is, 20 melyeknél a főtartók középütt meg vannak osztva, úgy hogy mindenik főtartó két részből áll, melyek egymással csuklósan vannak összekötve. Ez utóbbi megoldásnál a főtartóknak és a csuklóknak 25 úgy terheléskor a vertikális, mint a korong fordításakor a horizontális irányban fellépő, továbbá a korong főtartóinak terhelés okozta megrövidülése miatt elő álló horizontális erőket is felvenniök, 30 illetve közvetíteniük kell s ezért terhelésük kedvezőtlen. Ezenfelül a terhelés statikailag határozatlan is. Erre való tekintettel kisebb igénybevételekkel és nagyobb biztonsággal kell számolni, ami a 85 főtartók és a csukló erős méretezését vonja maga után. Ezeket a hátrányokat a találmány értelmében azáltal küszöböljük ki, hogy a vertikális síkokban ható erők átvitelére és a horizontális síkokban ható erők átvi- 40 telére két külön tartórendszert alkalmazunk, mimellett a vertikális síkokban ható erőket átvivő tartórendszer egymás tói függetlenül dolgozó, tiszta kéttámaszú tartóelemekből áll. 45 Mint horizontális tartórendszert a találmány értelmében a járdatartókat képezzük ki, úgy hogy e második tartórendszer az ismert korongszerkezetekkel szemben súlytöbbletet nem okoz. 50 Mivel a vertikális síkokban ható erőket átvivő főtartók tiszta kéttámaszú tartók és a közös hosszsíkokban fekvő tartók egymással összekötve nincsenek, a terhelés hatása alatt tehát egymástól függet- 55 lenül mozoghatnak (hajolhatnak be), ezek statikailag határozott tartószerkezetek és a maximálisan megengedett igénybevételekre méretezhetők, vagyis az anyag teljes mértékben kihasználható. - 60 A főtartók ezenkívül egyik vagy mindkét végükön konsolos túlnyúlással képezhetők ki, ami ugyancsak kedvezőbb igénybevételt eredményez. A találmány értelmében továbbá a ko- 65 rongot akként is kiképezhetjük, hogy a járda korlátját mint főtartót építjük meg, mely a vertikális síkokban ható erők tetszőleges nagy részét maga viszi át, miáltal a sínhordozó tartók továbbmenően 70 tehermentesíttetnek. A kereszttartókkal terhelt és korlátként kiképezett főtartók többtámaszú rácsos tartók is lehetnek. Ez esetben a sínhordozó tartók kereszttartók közvetítésével adják át a terhet a főtartó- 75 nak méretezett korlátoknak. A korlátok