102409. lajstromszámú szabadalom • Lópatkó

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI J|j|S» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102409. SZÁM. — XX/b. OSZTÁLY. Lópatkó. Kovács Lajos téglagyári felügyelő Debrecen. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 12-ike. A lópa tkoknál, mint ismeretes, kopás­nak legjobban a patkótest mellső része, valamint a patkósarkok vannak kitéve és iha ezelk a részeik elkopnak, az eigélsz pat-5 kót el kell dobni, dacára annak, hogy a patkótest többi része még használható volna. E hátrány kiküszöbölődik a talál­mány szerinti patkónál, minthogy ennél az elkopott alkatrészek házilag kieserélhe-10 tőik, anélkül, hogy a patkótest többi ré­szét el kellene dobni, vagy újból kellene a lovat patkolni. A csatolt rajzon a találmány példakép­pen felvett kiviteli alakjában van feltün-15 tetve és pedig az 1. ábra a lópatkó alulnézete, a 2. ábra a lópatkó oldalnézete, a 3. ábra ugyancsak oldalnézet, de a ki­cserélhető mellső betétdarab eltávolítása 20 után, a 4. ábra a kicserélhető beftétdarab távlati képe, az 5. ábra pedig a patkós&rok távlati képe. Az (a) patkótest nHellső része, a patkó-25 test felső oldalán, (b)-nél (3. ábra) lépcső­sen beugrik és a beugrást kétoldalról ha­tároló (c) oldalfal (1. ábra) a patkótest két vége felé lejt. E beugrásba a (d) be­í.étdarab van kieseréliheitő módon behe-30 lyezve, mely betétdarab, a patkóteistttel együtt, egy teljes patkót alkot. A (d) be­tétdarab két (f) oldalfala kifelé le van rézselve és e leréziselt oldallapok pontosan illeszkednek az (a) patkórteist (b) beugrá-35 sát kétoldalról határoló (c) oldaAiflalakihoz. A (d) betétdarab a (g) furatokon áthaladó patkószegekkel van a patkótesthez, illetve a patához erősítve. A patkótest két végén levő (h) patkó-40 sarkoknak az (i) csavarorsóihoz való csat­lakozásánál (j) válluk van, mely ráfekszik a patkótest felső oldallapjára. Járás közben az állat a patkó homlok­részét, — jelen esetben a (d) betétdarabot, — valamint a (h) patkósarkokat koptatja. 45 A folytonos ütődés közben a (d) betét­diairab mindég jobban és jobban benyomó­dik a (b) mélyedésbe, úgy hogy abban tö­kéletesen rögzítődik. Ha a patkó homlok­része elkopott, nem kell a patkóit eldobni, 50 sem pedig a lovat kovácshoz vinni, hogy újból patkolják, minthogy a patkószeg ki­vétele után maga a kocsis leemelheti az elkopott (d) be tét darabot a patkótestről fis azt ujjal helyettesítheti. Ezáltal patkó- 55 anyagban nagy megtakarítást érünk el, azonkívül pedig megtakarítjuk a patkolás munkadíját és elkerülhetjük a patkolás­sal járó időveszteséget. A patkósaroknál eddig a sarok ugyan- 60 olyan vastag volt, minit a sarok folytatá­sát képező csavarorsó, úgy hogy a sarokra ható nyomós továbbadódott a csavar­orsóra és ezáltal az orsó annyira berágó­dott a patkótest furatának csavarmme- 65 teibe, hogy a menetekeit rövid idő alatt tönkre tette. Rendesen egyidőben kopott el a patkótest mellső része, valamint a patkósarok csavarorsóját befogadó csa­varfurat. Minthogy a találmány s®erinti 70 patkónál az elkopott mellső rész mással helyettesíthető, gondoskodni kellett arról is, hogy a patkósarok csavarorsóját befo­gadó esavarfurat se menjen tönkre, mert különben e miatt kellene a patkótestet el 75 dobni. Ez okból a (h) pattkósarak naigyobb átmérővel készül, mint az (i) csavarorsó nyúlványa, úgy hogy a kettő csatlakozá­sánál (j) váll keletkezik, mely felfekszik a patkótest felső oldalára. A paitkósarokna 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom