102364. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távolbalátó vevőkészülékek képösszetevő berendezésének hajtására

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102364. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Berendezés távolbalátó vevőkészülékek képösszetevő berendezésénak hajtására. Binder Vilmos oki. gépészmérnök. A bejelentés napja 1928. évi november hó 29-ike. A távolbalátó vevőkészülékek syiichronizálására ismeretes mór olyan berendezés, melynél külön rádióhulláim útján vagy külön kábelvezetékkel egy a vevő-5 oldali synehron motort hajtó határozott frekvenciájú váltóáramot vittek át. Ez jelentősen bonyolítja és drágítja az adó-és vevőberendezéseiket. Ezit elkerülendő megkísérelték már a 10 motort hajtó váltakozó áramokat a képáramokra síziuperponálni. Ez azonban azzal a hátránnyal jár, hogy a frekvenciasávot lényegesen kiszélesíti, a kép minőségét rontja és ezenfelül bonyolultabbá 15 teszi az adó- ós vevőberendezéseket. Még ezenkívül isimért lehetőség a képösszetevő berendezést egy közönséges szabályozható egyen- vagy váltóáramú motorral hajtani, ennek azonban isimét az a 20 hátránya, hogy konstans és ezáltal synehroin fordulatszám tartósan sem létesíthető, vagyis a berendezés állandó szabályozásra szorul. Végül nem elégithet ki a synehron motort hajtó váltakozó ára-25 moknak helyi előállítása, amelyet inditványozlak hangvillaiszaggató vagy csőgenerátor alakjában, mivel ezek a laikusok kezében mind használhatatlanok. Fentemlíteft hátrányokat jelen talál-80 mány szerint azáltal kerüljük ki, hogy egy kisfogyasztású synehron motort, például egy fónikus kereket közvetlenül azon váitakozóáram hajt, amely a felfogott képáiraimban foglalt sorfrekvencia — 85 vagyis a képnek soronkin-t való bontásakor azclk le-tapintása által előálló árarnválitiakoziás — által eo ipso jelen va,n. Ezáltal feleslegessé váltnak különleges energiaforrások a vételi oldalon és nem szükséges, hogy az adóállomás egy külön 40 synchronizáló frekvenciát adjon. Hoigy ezen meghajtást üzembiztosabbá tegyük, célszerű ezeket a motort hajtó áramlökéseket kifejezettebbé tenni. Mivel ugyanezek az áramok a reprodukáló lám- 45 pához is jutnak, csak azon pillanatokban állítjuk elő ezeket az átlagost felülmúló erős áramlökéseket az adóoldalon, amikor a képnek a képsorokból való összerakásánál egy bizonyos sorról a következő sorra 50 térünk át, úgy hogy a különösen erős impulzusok által előidézett fényváltozások a kép szélére esnek, illetve ott jelennek meg, ahol nem hatnak zavarólag. A találmány értelmiében egy ilyen ki- 55 fejezett áraim-Lökést akként állítunk elő. hogy az adóállomás képbontójánál a kép kereténél — a szálén — egy erős csíkot alkalmazunk, amely vagy feketébb a legsötétebb képrészletnél, vagy világosabb a 60 legvilágosabb képirészletnél. Mivel minden egyes ilyen áramilökéisnél a vevőkészülék synehron motorjának rotorja egy pólusközzel fordul tovább, a vevőmotor pólusszáma azonos kell, hogy 65 legyen a képsorok számával. Tudniillik, ha a vevőmotor meghajtása a sorfrekvencia váltóárama útján történik. Ha képösszetevő berendezés gyanánt Nipkow-tárcsát használunk, úgy fenntiek alapján a 70 vevőmotor pólusszáma a Nipkow-tárcsa lyukszámával kell, hogy egyezzen. Ezáltal érjük el azt, hogy az adótárcsa egy teljes fordulata alatt a vevőkészülék motorja is éppen egy fordulatot végez. 75 Így például, ha a szokásos Nipkowrendszerű spirális lyuktárcsán (a) számú (pl. 24) egyforma szögosztással elhelyezett