102347. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az üveg elektrolitos bomlástermékeinek edényekbe való bevitelére és ennek felhasználása különféle célokra

— 3 — felel meg. Lehetséges továbbá a találmány szerinti eljárással a nátrium színérzékenységi görbéjét még tovább, a nagy hullámhosszak felé eltolni s a közeli in-5 fravörös sugarak iránt is érzékeny nátrium fotokatódát előállítani. Még fokozottabb mértékben áll ez a káliumfémre, amelynek színérzékenységét jóval 800 nip-on túlra is ki lehet terjeszteni. 10 Az itt ismertetett eljárás egy változata szerint úgy is járhatunk el, hogy nem magát a katóda hatékony anyagát, az említett példában a nátriumot, hanem a katóda hordozóját, a (3) fémbevonatot lát-15 juk el felületi oxidréteggel s erre visszük fel a tulajdonképpeni hatékony anyagot. A (3) fémbevonat ez esetben célszerűen pl. rézből készülhet, minthogy ez a sófürdő használatos hőmérsékleténél (200— 20 300° C) könnyen oxidálható, úgy hogy ha a burát egészen a nyakáig a fürdőbe merítjük, s a (3) rézbevonatot anódként használva, az üveget elektrolízisnek vetjük alá, a rézbevonat egyenletes oxidréteggel 25 vonódik be. Ezután a burát a fürdőből kiemeljük, annyira, hogy csak a csúcsa merüljön be a sófürdőbe s az elektrolizáló áram polaritását megfordítva, nátriumot elektrolizálunk a burába. Ha a fémbevo-30 nat oly fémből, pl. nikkelből van, amely a sófürdő használatos hőmérsékletén még nem oxidálható, úgy azt oxidálás céljából más módon, pl. elektromosan hevítjük fel a megfelelő hőmérsékletre. 35 Az eljárásnak további módozatait, amidőn t. i. a bura belső fémbevonatát is a már lezárt edényben állítjuk elő, a (3) ábrával kapcsolatban ismertetjük. A (3) ábra a fényelektromos cellát már kiszi-40 vattyúzott és leolvasztott álapotban tünteti fel s a további eljárási részletek (a katódakészítés) szemléltetésére szolgál. A szóbanforgó fényelektromos cellához célszerűen olyan, az ábrán (12)-vel jelzete 45 állványt használunk, amely három árambevezetővel (13, 14, 15) és három tartóval (16, 17, 18) van ellátva. A (16) és (17) tartókra a (20) wolframspirális van szerelve, amelyet előzetesen galvanikus úton, pl. 50 rézzel vonunk be, amely rézbevonat a kiszivattyúzott burába elpárologtatva s a falra csapódva, a katóda hordozóanyagát fogja alkotni. A (18) tartóhoz a (19) meghosszabbító huzalt hegesztjük s azt oly 55 módon hajlítjuk meg, hogy az állványnak a burába való beforrasztásával egyidejűleg a (19) huzal vége a bura nyakához felületesen hozzáforradjon.' Célszerű még az állványra a (21) csillám védőernyőt, s a burában a (22) kerek cslllámle- 60 mezt elhelyezni, amelyek az állványt, illetőleg" a bura tetejét, az elpárolgó s lecsapódó fémbevonattól tisztán tartják. Az így elkészített burát kiszivattyúzzuk, beforrasztjuk s a további műveletek meg- 65 könnyítése végett célszerűen pl. az erősítő csövekhez hasonlatos fejjel látjuk el. (Az 1. ábrán a burát áttekinthetőség céljából, fejeletlen állapotban tüntettük fel.) Ezután az izzószálra felvitt fémet — je- 70 len esetben a rezet — párologtatjuk el azáltal, hogy a (20) wolframspirálist rajta átvezetett árammal kellő hőmérsékletre hevítjük. Az elpárolgó réz a bura belső falára lecsapódik, azon az összefüggő (23) 75 fémbevonatot alkotja, amely a tulajdonképpeni fényérzékeny katódaanyag hordozójaként fog szolgálni és a (19) huzal révén a (18) tartóval, i 11. (14) árambevezetővel fémes érintkezésbe jut. A gyártási 80 eljárás ezután különböző módon folytatható. Eljárhatunk úgy, hogy először oxigént elektrolizálva a ballonba, a katóda hordozóanyagát, a jelen példában tehát a burában lévő réztükröt, oxidáljuk, s erre 85 visszük fel — ugyancsak elektrolitos úton — a tulajdonképpeni katékony anyagot. Az első műveletnél, az oxigén bevitelénél, a (23) fórnbevonat szolgál az üveg elektrolízis anódája gyanánt, míg a nát- 90 riurnbevitelnél katódaként akár a (23) fémbevonat, akár a (20) woli'ramspirálás, mint izzókatóda, szolgálhat. Miként az 1. ábrával kapcsolatban is-, mertettük, úgy is járhatunk el, hogy a 95 katódának nern a hordozóanyagát, lenti példában tehát nem a rezet, hanem a tulajdonképpeni hatékony anyagot, a nátriumot látjuk el vékony oxidréteggel. Ez esetben tehát a réz elpárologtatása után 100 először nátriumot visziin k be a cellába s azután oxigént. Az általában elfogadott elméleti felfogás szerint az ilynemű oxidréteggel bíró katóda nagyfokú elektronemissziója az aktív fémnek (az alkáli-, 105 ill. földalkálifémnek) az oxidréteghez adszorbált igen vékony hártyájából ered. Eszerint tehát a legutolsó folyamatnak mindig az alkáli bevitelnek kellene lennie. A tapasztalás azonban azt mutatja, 110 hogy pl. az oxidált nátrium felületen ez a talán molekuláris vastagságú hártya magától is kialakul. Ha ugyanis a nátrimn felületi oxidálása után, — ami a nátriumtükör színváltozásáról felismerhető és kö- 115 vethető — a cellát magára hagyjuk, a katóda önmagától aktiválódik, összfényérzékenysége nő és a sárga, vörös, stb. su-