102329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyértékű öntvények előállítására széndús ötvözetekből

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103329. SZÁM. — XH/e. OSZTÁLY. Eljárás nagyértékű öntvények előállítására széndús ötvözetekből. Piwowarsky Jena tanár Aachen. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 5-ike. Ismeretes, hogy a grafit kialakulási formája és a mintadarabok öntésénél használt, nagyobb mértékben szenesített, szilíciumtartalmú ötvözetek tulajdonságai lé-5 nyeges befolyást gyakorolnak az öntvények sajátságaira. Manapság vannak már oly eljárások, amelyeknek a célja a grafit finomításának rendszeres megvalósítása pl. az olvasztott anyagnak különösen maga-10 san való túlhevítése által. Ez eljárások révén ma már sikerül kb. 30—45 kg/mm2 húzószilárdságú (45—65 kg/mm2

hajlítási szilárdság mellett) öntöttvasat folytonos üzemben előállítani, sőt különösen gondos 15 kohászati kezeléssel 50 kg/mm2

húzószilárdságig (65—80 kg/mm2

hajlítási szilárdság mellett) terjedő csúcsértéket is értek már el. A grafit finomsági fokán a fémes alapmassza fajtása is nagy szerepet játszik a 20 nagy mértékben szenesített ötvözetek értékes tulajdonságainak elérésénél. Ha arról van szó, hogy nagy igénybevételt kibíró öntvényeket kell előállítani, akkor nemcsak arra kell figyelni, hogy megfelelő 25 keverés által és a lehűtési viszonyok megfelelő befolyásolása által perlites alapmasszát készítsünk, hanem a kívánt jó anyagtulajdonságokra a perlit képződési alakjának, valamint szemcsenagyságának 30 határozott befolyása van. Nem a lamellás perlit a legkedvezőbb képződési alakja ennek az eutektoidnak, hanem még jobb tulajdonságokkal bíró anyagot kapunk, ha az eutektoid kompenensei oly finom 85 elosztásban vannak meg, hogy azok mikroszkópiailag csak erősebb nagyításoknál oldódnak. Ez azonban mindinkább olyan strukturás állapotnak felel meg, amelyet a metallografiában szorbitnak neveznek. 40 Ismeretes továbbá, hogy oly öntöttvasfajtáknál, amelyek a német vagy amerikai lágy- (temper öntvény összetételének felelnek meg) — amelyek tehát 2.5—3% C tar talom mellett 0.6—1% Si-ot foglalnak magukban — már homoköntésnél fehér vasat 45 kapunk, amely 850—1050° hőmérsékletek közötti, több napig tartó lágyításnál (temperálásnál) két stabil alkatrészre — szilikoferritre és a temperszénre -— bomlik szét. Ezen, főleg igen könnyű öntvények 50 előállítására alkalmas eljárás segélyével 30—35 kg/mm2

húzószilárdságot érünk el. Ismeretes továbbá oly eljárás, amelynél kiválóan sziliciumdús (kg 3.5% Si) vasnak vaskokillákban való öntésénél finom ál- 55 eutektikus grafittartalmú ferrites vasat állítanak elő, ahol szintén kb. 35 kg/mm2 húzószilárdságokat lehet elérni (Schüzféle eljárás). A találmány oly eljárás, amelynek se- 60 gélyével pontosan betartandó keverékkel és megfelelő termikus utókezeléssel oly öntöttvasat állítunk elő, amelynek kb. 100—130 kg/mm2

hajlítási szilárdság mellett 50—75 kg/mm2

húzószilárdsága és oly 65 törési strukturája van, amely világos szürkétől ezüstfehérig terjedő színű és sok esetben a jó szerszámacél törési struktúrájától szabad szemmel már nem különböztethető meg. A találmány szerinti 70 eljárás abban áll, hogy tetszőleges széntartalmú öntöttvas keverékéhez oly menynyiségű szilíciumot adunk, hogy a sziliciumtar talom a falvastagság és a választott összszéntartalom szerint kb. 1.25— 75 2.25% között legyen. Az ilyen vas a megmerevedés után különböző vegyi összetétellel bírhat, mivel kokillaöntésnél feltétlenül nedves öntésnél többnyire megme-