102322. lajstromszámú szabadalom • Átvivő mágnes vasúti vonatok és a pálya közötti induktív befolyásoláshoz

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 102322. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Átvivő mágnes vasúti vonatok és a pálya közötti induktív befolyásoláshoz. Vereinigte Eisenbahn-Sigrnalwerke G. m. b. H. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1929. évi december hó 20-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi december hó 22-ike. Induktív vonatbefolyásoló rendszereknél az inpulzus átvitelére rendesen vasmagokat használnak, mely vasmagokon csévék vannak elrendezve. Hogy a két kör 5 közötti inpulzushatás lehetőleg erős legyen, szükséges, hogy a két kör csatolása szoros legyen. E célból eddig a mágneseket, a csévéket és a polusfelületeket megnövelték, ennek a törekvésnek azonban 3 határt szabtak a profilok külső megengedett, meretei. A találmány értelmében a csatolás szorossá tehető azáltal, hogy az átvivő mágnesek önfluxusainak azon részeit, amelyek 5 az átvivő mágnesek egymással nem szembe fordított pólusfelületeiből lépnek ki, oly rövidre záró körökkel, amelyek ezen erőfluxusok útjában feküsznek, elnyomjuk. 0 A találmány szerinti átvivő mágnes példakénti kiviteli alakját a rajz mutatja. Az 1. ábrában (1) a lokomotívmágnes és (2) ennek inpulzustekercse. (8) a vonalmágnes és (4) a sínkörbe kapcsolt tekercs. 5 Ez az áramkör tetszőleges lehet ós p. o. kondenzátorokat is tartalmazhat, kapcsolása pedig úgy változtatható, hogy vagy inpulzus keletkezik, vagy a kör inpulzus keletkezését megakadályozza. (5) a csatoló 0 erőfluxus, mely a két (2) ós (4) cséve (M) váltakozó induktivitásának felel meg. (6) és (7) a (2) cséve önerőfluxusainak két i'ele, amelyek ezen cséve (L) öninduktivitásának megfelelnek. (8) és (9) a (4) cséve 5 önerőűuxusának két fele. Az inpulzus-. /"Mi effektust a K = 1/ T— csatolási faktor r k • L

i nagysága állapítja meg. (K) annál nagyobb, minél kisebbek állandó (M) mellett (Li) és (La). A találmány értelmében a (6) szórási 40 fluxust azáltal csökkenthetjük, hogy útjába egy vagy több (10) rövidre záró kört kapcsolunk, amelyek a (tí) erőfluxus keletkezését nagy mértékben gátolják. Ezáltal a fenti kifejezésben a nevező tet- 45 szólegesen kis értékre hozható. Ugyanígy járhatunk el a (9) szórófluxussal szemben, miáltal ugyanazt az eredményt érjük el. Oly rendszereknél, amelyeknél nem csatolás, hanem az impulzusok mágneses vezető- 50 képességének erősítése kelti az impulzust, ugyanily módon érhetünk el kedvezőbb viszonyokat. Emellett az impulzus erőfluxusának az önerőfluxushoz való viszonya növekedik. 55 Gyakorlati kivitelben a találmány értelmében mint rövidrezáró áramkört nem mágneses anyagból készült felületeket alkalmazhatunk, melyek azonban villamoson vezető anyagból készülnek és melyek 60 pl. egyidejűleg a mágnest körülvevő tok falait, vagy bordáit képezhetik. A tok falai és bordái emellett úgy képezhetők ki, nevezetesen ezeket, tekintettel a választott anyag villamos konstansaira úgy 65 méretezhetjük és úgy rendezhetjük el, hogy a kívánt hatás nagy mértékben lépjen fel, másrészt rövidrezáró pályákban a veszteségek lehetőleg csekélyek legyenek. Példakénti kivitelt mutat a 2. ábra. Ebből 70 látható, hogy a (12, 13) és (14) falak valamint a tok (15, 16, 17, 18) bordái a felfelé irányuló szórófluxusokkal szemben állanak és azoknak kifejlődését nagymértékben gátolják. 75