102275. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kétvezetékes erősítő vezeték utánképzéseiben a teljesítményveszteségek csökkentésére

Megjelent 1931. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jEHnfl| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102275. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés kétvezetékes erősítő vezeték utánképzéseiben a teljesítmény veszteségek csökkentésére. Magyar Siemens-Schuckert-Művek Villamossági R.-T. Budapest. A bejelentés napja 1929. évi julius hó 17-ike. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi augusztus hó 8 ika. Távbeszélő vezetékek kétvezetékes erősítőiben eddigelé symmetrikus tekercsfelekkel bíró kiegyenlítő átvivőket alkalmaznak, amelyek a felerősített teljesít-5 ményt a kimenő vezetékre és a vezeték -utánképzésre egyenlő részekben viszik át. Az utánképzésre átvitt teljesítményrész elvész és ezek a veszteségek nem kívánt csillapításokat okoznak. Az utánképzés-10 ben fellépő veszteség mindenek előtt azért hátrányos, mert csak az erőáítőcső után jelentkezik, ezt a csövet tehát felesleges módon terheli. A találmány segélyével az ily kétvezetékes erősítőnek fentemlített 15 veszteségeit lényegesen csökkentjük. E célból a találmány értelmében a kiegyenlítő átvivőt symmetrikusan képezzük ki oly módon, hogy a vezetékutánképzés látszólagos ellenállása növelhető 20 anélkül, hogy a kiegyenlítést zavarná. Ezáltal az utánképzésben fellépő veszteségek lényegesen kisebbek lesznek. A kiegyenlítő átvivőnek az utánképzéshez tar tozó tekercsrésze ennek megfelelően na-25 gyobb menetszámmal bír, mint a kimenő vezetékhez tartozó tekercsrész. A kiegyenlítő átalakító utánképzési oldalán a teljesítménynek egy kisebb része oly mágnesezést létesít, amely a vezetékben a ki-80 menő áram által létesített mágnesezést kiegyenlíti. A kiegyenlítő átvivő hatása tehát kisebb teljesítményveszteségek mellett változatlan marad. A találmány példakénti kiviteli alakját 35 a rajz mutatja. Ebben (a) a kimenő vezeték, (b) a vezetékutánképzés, (c, d) az erősítők, melyekben az energia irányait nyilakkal jelöltük, (e) a kiegyenlítő átvivő, melynek egyik tekercse két asymmetrikus (f) és (g) részből áll, melyeknek menet- 40 viszonya konstans vagy változó. A közös (h) tekercs a (c) erősítőhöz vezet. A (d) erősítőből jövő áram, amelynek a (c) erősítőre nem szabad visszahatnia, ellentétes irányokban részben az (a) vezetékben, & részben a (b) utánképzésbe folyik. A részáramok kompenzálódnak, hogyha azoknak viszonya fordított, mint az (f) és (g) menetszámok viszonya. Ennek következtében a (b) vezetékutánképzésben az áram 50 lényegesen kisebb lehet és emellet a vezetékutánképzés látszólagos ellenállása a (g) vezeték, látszólagos ellenállásánál nagyobbra méretezhető. Szabadalmi igények: 55 1. Elrendezés kétvezetékes erősítők vezetékutánképzéseiben jelentkező teljesítményveszteségek csökkentésére, azzal jellemezve, hogy a kiegyenlítő átvivő asymmetrikus és a vezetékutánképzés 60 látszólagos ellenállása nagyobb, mint a kimenővezeték látszólagos ellenállása. 2. Az 1. igénypontban védett elrendezés változata, azzal jellemezve, hogy az átvivő kiegyenlítő az utánképzéshez tar- §5 tozó tekercsrészben nagyobb menetszámmal bír, mint a kimenő vezetékhez tartozó tekercsrészben. 1 rajzlap melléklettel. l'allas nyomda, Budapest.