102234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olyan bányák elfúlásának megelőzésére, valamint már elfúlt bányák vízmentesítésére, melyeknek fekű-rétegeit mészkő vagy dolomit képezik

Meg-jelent 1931. évi április hó 1-ón. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102234. SZÁM. — Xll/a. OSZTÁLY. Eljárás olyan bányák elfúlásának megelőzésére, valamint már elfúlt bányák vízmentesítésére, melyeknek fekürétegeit mészkő vagy dolomit képezik. Schmidt Sándor bányafőtanácsos Dorog. A bejelentés napja 1927. évi december hó 2-ika. Azon bányákat, melyeknél a hasznosítható telep, pl. szén, fekvőjét triász mészkövekből vagy dolomitokból álló médenceképezi, állandóan az e rétegekből való 5 vízbetörés és ennek folytán az elfúlás veszélye fenyegeti. Ezen kőzetben ugyanis a csapadékvizek behatása folytán barlangok, üregek, hasadékok keletkeznek, melyek a mélység felé fokozódó nyomású 10 vízzel vannak telítve és valahányszor az ezen vizek nívója alatt dolgozó bányászat ily barlangot vagy hasadékot közelít vagy nyit meg, a víz betódul a bányába. Ha a bányába betóduló víz mennyisége és 15 nyomása nem túbiagy, a bányászat az illető bányában a vízmentesítés szokásos módjai, nevezetesen a kiszivattyúzás, valamint esetleg a vízbetörés nyílásának és környékének helyi cementálása alkalma-20 zásával még a vízbetörés után is fenntartható, különösen nagyobb mélységű telepszíntekben azonban a víz a bányát rendszerint oly nagy mennyiségben és nyomással lepi el, hogy a bánya menthe-25 tetlenül elfúl. Az ilyen bányában többnyire nagy mennyiségű értékes anyag marad vissza, mely az elfulás folytán eddig végleg elveszett, úgyhogy már ezen okból, azonban az eifulással kapcsolatos 30 egyéb veszélyek és veszteségek miatt is igen nagy műszaki és gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az ily vízzel telített mészkő- és dolomitkőzetből álló medencében a víznívó alatt dolgozó bányák el-35 fulása elháríttassék és az ilyen esetleg már elfúlt bányák újból üzemképessé tétessenek. A jelen találmány célja az imént megadott műszaki probléma megoldása. A találmány azon a felismerésemen ala- 40 pul, hogy a hasznosítható telep fekvőrétegét képező mészkövet a barlangok, üregek, hasadékok nem rendszertelenül és szivacsszerűen szövik át, hanem, hogy a telep fekvőjét képező mészkő a telepszínt- 45 tői számított aránylag kis, 30—40 méter mélységben oly karsztosodásnak volt alávetve, melynek eredményekép a bányakörzet fekvőjét bizonyos meghatározott irányokban folyó patakok szelik át, me- 50 lyek vízbetörés esetén nemcsak a csapadékvizet vezetik a mélyebben fekvő bányákba, hanem egyúttal azokat a víztömegeket is be-, illetve levezetik, melyek a környező felszíni folyókból kiszivaty- 55 tyúzhatatlan mennyiségben nyernek utántáplálást. Fenti felismerésem alapján már most a jelen találmány abban áll, hogy a bányakörzet mészköves fekvőjét átszelő, föld- 60 alatti karsztpatakokat a külszínről mélyfúrás útján felkutatva, ezen karsztpatakokat egy vagy több mélyfúrólyukon át cementet is tartalmazó, pl. homokból, kavicsból stb. álló tömedékkel betömjük, 65 illetve eldugaszoljuk, amiáltal az esetleg már megtörtént vízbetörés helyén a víznek a bányába való beömlését vagy teljesen megszüntetjük vagy legalább is oly mennyiségre és nyomásra redukáljuk, 70 hogy most már a vízmentesítésnek előbb említett ismert módjai.(pl. a kiszivattyúzás, valamint esetleg a betörés kisebb nyílásának és környezetének helyi cementálása) is alkalmazhatók legyenek. 75 A találmányt részletesebben a csatolt rajz kapcsán fogjuk elmagyarázni, melynek