102230. lajstromszámú szabadalom • Záróműkapcsolás szabadonfutó fékagyakhoz

Meg-jelent 1931. évi április hó 132-én. MAIlYAJi KI RÁLY 1 ^^^^ SZABADALMI BffiÜSAO SZABADALMI LEÍRÁS 1.02230. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Záróműkapcsolás szabadonfutó fékagyakhoz. Dr. Sachs Ernst mérnök Schloss-Mainberg(Schweinfurt mellett). Pótezabadalom a 100470. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi március hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi szeptember hó 25-ike. A találmány a 100470. 1. sz. törzsszabadalom által védett, szabadonfutó fékagy hajtóművének a hátrataposás által működtetendő fékkel való összekötését léte-5 sítő záróműkapcsolás javítására vonatkozik. A szerkezet elcsúsztatható kapcsolótestből áll, melynek kerületén görgős, feszítő záróművet alkalmazunk vezető gyűrűvel és súrlódó rugókkal, melyek segítsé-0 gével ezen kapcsolótest a kerékpár lábítóinak hátraforgatása alkalmával a fékkel el nem forgathatóan köttetik össze. Az új szerkezet értelmében a feszítő hengerek emelkedő felületei által képezett vájato-5 kat a kapcsolótest végén biztosított, megfelelően alakított tárcsa zárja, mely egyrészt megakadályozza zavaró idegen testek behatolását, másrészt pedig az összes részeket hatékony helyzetükben fogva-0 tartja. A rajzon a találmány szerinti záróműkapcsolás foganatosítási példája látható. Az 1. ábra az elcsúsztatható fékrészt oldal-5 nézetben, a zárómű vezető gyűrűit pedig tengelymetszetben mutatja. A 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezet homloknézete. A 3. ábra az összes részeket oldalnézetben 0 mutatja. A 4. ábra a záróműkapcsolás homloknézetét mutatja, mimellett a vezető gyűrűt keresztmetszetben ábrázoltuk, a zárótárcsát pedig elhagytuk. 3 Az ábrázolt foganatosítási példa esetében az elcsúsztatható kapcsolótest ferde (6) fogakkal ellátott hüvelyalakú (7) testből áll, amelyen az egymással szembenfekvő helyeken a kerületen párhuzamos (8) lapítások vannak. A (9) gyűrű a (7) 40 testet lazán zárja körül és két (10) kivágásban két (11) ieszitő görgőt vezet, mely görgők a (8) lapításokon mozoghatnak, ha a (9) gyűrű a (7) testhez képest viszonylag elforog. Ezen viszonylagos elforgást az 45 egyik irányban a (9) gyűrű (12) ütközője határolja. Ha a (12) ütköző a (8) lapítással érintkezésbe jut, amint ezt a 4. ábra mutatja, a (11) görgők majdnem teljesen a (9) vezető gyűrűn belül és a (8) lapítá- 50 sok közepén foglalnak helyet. Ha a (9) gyűrű a (7) testen a 4. ábrán levő nyíl irányában elfordul, a (11) feszítőgörgők a (8) lapítások vége felé mozognak el és ekkor a (9) gyűrű nyílásain át kifelé mo- 55 zognak, mire a rajzon fel nem tüntetett fékhüvely belső felületéhez szorulnak és a (7) testet ezzel a fékhüvellyel összekapcsolják. A (9) vezető gyűrűnek a (7) testhez ké- 60 pest végzett viszonylagos elforgását ezen test megfelelő forgása esetén a (9) gyűrűből kiálló (13) súrlódó rugók önműködően vezérlik, mely rugók a fékhüvely belső felületéhez támaszkodnak és a (9) gyűrű 65 forgását gátolják, amikor is a (11) feszítő görgők kifelé mozgását idézzük elő. Ezen kapcsolás egyik jellemzője a (9) vezető gyűrű és a (8) lapítások által képezett vájatok végének elzárása egy lapos (14) 70 tárcsa által, amelyet a (7) test végére csúsztatunk és melynek átmérője a (9) gyűrű belső átmérőjének közel megfelel. Ezen (14) tárcsát a (7) testen ezen test kerületi hornyába fektetett, a (14) tárcsa 75 külső oldalán túlnyúló, rugalmas (15) gyűrű tartja fogva. A (14) zárószerv egyúttal a (9) vezető