102220. lajstromszámú szabadalom • Traktor

a (H) hajtóműház (azaz az egyesített kap­csolóműház, irányváltóház, tulajdonkép­peni hajtóműház és külső differenciál­ház), amelyből az (i) irányváltókar, meg 5 a (K) kormány nyúlik fel. Az (A) keret és a (H) ház egyetlen közös testet is alkothat. A traktor a mellső (f) (futó-) és hátsó (j) (járó-) kerékre szerelve, még (S) szíj-10 tárcsával és a. vezető számára (u) üléssel is el van látva. A kapcsolóműnek a motor fordulat­számával forgó (T+ ) tengelye (7. ábra) hajtja az (xl) kúp kereket, ami az (XI) 15 kúpkereket és ezen át a (tl) tengelyt és (il) irányváltó fogaskereket hozza for­gásba. Az (il) fogaskerékről az (i2) fogas­kereken, (t:2) tengelyen, (e2) és (e3) előtét­fogaskerekeken, majd a (t3) tengelyen ke-20 resztül a forgás a traktor hátsó (j) járó­kerekeire adódik át. A hátsó (j) kerekek fordulatszámát, azaz a jármű sebességét, a cserélhető (XI) és (xl) kúpkerekekkel (8. ábra) leket változtatni, mivel az (al) 25 anya lecsavarása után a (tl) tengely az (il) fogaskerékből és (XI) kúpkerékből, illetőleg a (H) házból kihúzható. Ezután, az (xl) kúpkerék a (T+ tengelyről —ahol vagy kúppal és ékkel (9. ábra), vagy 30 pedig éles szelvénnyel (10. ábra) van fel­erősítve — az (a2) anya eltávolítása után lehúzható. Most az (xl) kerék helyébe te­hetjük az (x2) kereket és az (a2) anyát felcsavarjuk a (T+ > tengelyre, azután 35 pedig az (il) kereket, (al) anyát és az (X2) kúpkereket betesszük a (H) házba és rajtuk keresztül betoljuk a (tl) tengelyt. Az (al) anya meghúzása után a jármű változtatott sebességgel ismét üzemképes. 40 Az indexes jelzésű (i) irányváltókereket (11—13. ábra) az (1) külső (1. ábra) és (io) belső (11. ábra) irányváltókarral a bal­oldali (nyílirányú) szélső helyzetébe hozva, a forgás a tengelyről az (x) 45 és (X) kúpkereken, (tl) tengelyen, (il) és (i2) fogaskerekeken keresztül a (t2) tengelyre, innen pedig a hátsó (j) (járó-) kerekekre adódik át. Ha pedig az (il) irányváltókereket az 50 (I) külső és (io) belső irányváltókarral középső helyzetbe hozzuk (12. ábra), a for­gás a (T_|_) tengelyről az (x) és (X) kúp­kerekekkel a (tl) tengelyre vitetik át, ami vagy üresen jár, vagy pedig az (S) szíj-55 tárcsát (2. ábra) hajtja, amely a (tl) ten­gelynek a (H) házból kinyúló részén ül. Ha végül az (il) irány váltókerekeket az (I) külső és (io) belső irány váltókarral (nyílirányban) szélső jobboldali helyze­tébe hozzuk (13. ábra), a forgás a <T+ ) 6( tengelyről az (x) és (X) kúpkerekek, a (tl) tengely, az (il) és (i4) fogaskerekek, a (t4) tengely az n-l-i és >;i2) fogaskerekek Közvetítésével a (t2) tengelyre, innen pe­dig a (;jj hátsó kerékre adódik át, amelyek tic ez esetben a 11. ábrához képest ellentétes irányban forognak. A kapcsolómű (14—15. ábra) részletei és működése a következő: A (To) tengelyre ékelt (1+) lendítőkerékről a (e) rugalmas 7( csapszegek (vagy hasonlók) az (lo) pót­lendítőkeréknek adják át a forgást, ame­lyet a (pl), illetve (p2) oldható súrlódó pofák vesznek át és az (ol) ék útján to­vábbítanak a (T_|_) tengelyre. A (pl) pofa 7í agyán az (o2) ékkel megfogva, a (p2) pofa mozdítható el, illetőleg az (r) rugó által a két pofa egymástól eltávolítható, míg a (q) kapcsolóhüvelynek az (1) nyíl irányá­ban való eltolásával a (g) golyók összébb 8( szoríttatván, a (kl), illetőleg (k2) (cél­szerűen edzett acél-) kónuszok egymástól eltávolíttatnak, a (pl) és (p2) pofákat az (lo) pótlendítőkerék mellső, illetőleg hátsó lapjához szorítják s így létrehozzák a kap- 8í csolást. Az (a) ellenanya a (k2) acélkómisz után állítására, illetőleg rögzítésére való. Az (oo) ék, amelyen a (q) kapcsolóhüvely megfelelő emeltyűkkel eltolható, a (q) kó­nnszt a forgás szempontjából a (pl) pofá- 9( hoz, illetőleg a (T4.) tengelyhez rögzíti, úgy hogy kikapcsolás esetén a (q) kó­nuszra erősített (p3) súrlódótárcsa, amely a (T.|_) tengelynek fix csapágyához szo­rul, egyúttal a fékezést is elvégzi. 9f A Ifi. ábrán a beszívott levegő a (2) nyíl irányában a (vl) szívócsövön át a szűrő­nek mechanikai úton portalanító (P) kam­rájába jut, ahol az (y) tölcsér alsó végé­ben az olajban ázó (n) nemezbetét elzárja 1( előle az utat s így kénytelen a (3) nyíl irányában a tölcsér felső nyitott (y-t-) széléhez áramlani. Ezen irányváltozás alatt a por nagyrésze lecsapódik és azt az (11) nemezből a felszívódás által nyir- i( kosán tartott (nő) fs (D_|_) nemezfelületek megkötik. A levegő a (4) nyíl irányában az (m) térbe jut, mialatt a két tölcsér kö­zött levő (b) terelő bordák azt ezen a he­lyen forgó mozgásba hozzák; az (m) térből 1; azután, az (5) nyíl szerint irányát megvál­toztatva, tud csak a levegő tovább ha­ladni. így ismét elveszti az esetleg még benne maradt porrészecskéket, amelyeket szintén az (n)-ből olajozott (noV n( > - 1 mezfelületek kötnek meg. Az (5) nyíl sze­rint tovább haladó levegőt végül az olaj­ban áztatott fémforgács (vagy hasonló) (s)

Next

/
Oldalképek
Tartalom