102196. lajstromszámú szabadalom • Farugó és hozzávaló keresztgerenda

Megjelent 1931. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI R ÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103196. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Farugó és hozzávaló keresztgerenda. Manheim Miksa tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 7-ike. A találmány farugókra, első sorban ágyrugókra, valamint az ezek tartozékát képező keresztgerendákra vonatkozik. A találmány célja egyrészt, hogy könnyű, 5 olcsó és mégis szilárd farugókat szolgáltasson, amelyek rugalmas elváltozásokat és visszarugózásokat engednek, azonban maradandó deformációknak ellenállnak, másrészt pedig, hogy oly keresztgerendá-10 kat nyújtson, amelyek a farugók játékát maradéktalanul érvényre juttatják. A rajzok a találmány megvalósításának néhány kiviteli példáját, vázlatosan tüntetik fel, még pedig ágyrugók és ezekhez 15 való keresztgerendák gyanánt. Az 1—3. ábra három különböző ágyrugó oldalnézete, a 4. ábra pedig a 3. ábrabeli ágyrugó alaprajza. Az 20 5. és 6. ábra két különböző keresztgerendának a farugók hosszában vett metszete. A 7. ábra a keresztgerendának a farugók éle felől vett nézete és az ágyrészeknek 25 keresztmetszete. Az 1. ábra szerint az ágyrugó két, egyenként két-két sávú (1) övből áll, amiket közbül a (2) dúc feszít szét és amiknek végei, a (3) facsavarok segélyével, 30 egymáshoz vannak rögzítve. Ez a szerkezet az önmagukban lágy és rugalmas öveknek kellő, alaki szilárdságot kölcsönöz és a rugózást, valamint a visszarugózást megkönnyíti, mert a szétfeszítés és 85 közbeducolás ellenére sem merevíti túl az egészet, hanem részekben való, tagolt rugózást enged meg. A 2. ábra szerint az övek egy darabból vannak. Az eredetileg végig összefüggő lécet hosszának egy részén befűrészeljük 40 s a (2) dúcot úgy helyezzük közbe. Az övvégeket így azok eredeti összefüggésé rögzíti egymáshoz. Az övek természetes egyformasága a részeknek a rugózáshoz és visszarugózáshoz szükséges egybe- 45 működését elősegíti. így pl. a (2) dúccal való szétfeszítés után az övekben belső feszültség támad, amely a végek felől inflexiósvonalszerű átmenetességgel oszlik el és az öveket eredeti helyzetükbe vissza- 50 hozni igyekszik. Ez a feszültség a rugalmas deformációkat bevezető, bizonyos előfeszültséget kölcsönöz az övrészeknek. A 3. ábra ugyanolyan ágyrúgót tüntet fel, mint az előbbi, itt azonban egyrészt 55 az (1) öveknek egymással összefüggő végeit is (3) csavarok járják át, másrészt pedig a (2) duc is ugyancsak (3) csavarokkal vagy egyéb rögzítőszervekkel van az (1) övekhez rögzítve. A dúcok e rögzítése 60 szintén eleve meghatározott módon osztja meg a rugózási és visszarugózási játékot, az övvégeké pedig elhárítja a széthasadás veszélyét. Amint a 4. ábrából látható, a rugók 65 egyik végét a kerek (4), másikát pedig az axiális irányú hosszú (5) lyuk töri át. E lyukaknál fogva a rúgókat egyszerű csapokkal köthetjük a keresztgerendákba, még pedig a kerek (4) lyuk felől gyakor- 70 latilag helytállóan, a hosszú (5) lyuknál azonban bőséges játékkal. így nemcsak az előnyünk van, hogy a rugó helyén marad és ott szabadon játszhatik, hanem az is, hogy a rugót tetszőlegesen rakhatjuk a 75 keresztgerendába s annak alsó és felső felét, úgyszintén jobb és bal oldalát is, minden további nélkül felcserélhetjük