102180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gáz előállítására tüzelőanyagból

Megjelent 1931. évi március hó 16-án. HA GYÁR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102180. SZÁM. — Il/e. OSZTÁLY. Eljárás gáz előállítására tüzelőanyagból. Dr. Wangremann Pál mérnök Berlin. A bejelentés napja 1930. évi március hó 24-ike. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1929. évi március hó 29-ike. A találmány eljárás gáz előállítására tüzelőanyagból. A találmány újdonsága és lényege abban áll, hogy a tüzelőanyagot megszakítás nélkül gáztalanítjuk, 5 amennyiben a tüzelőanyagot abban a mértékben utántöltjük, mint amennyi kokszot a gáztalanítókamra kibocsájtónyílásán eltávolítunk. Az izzó kokszot azután azonnal szintén megszakítás nélküli mű-10 veletben vízgázelőállítás mellett elgázosítjuk. A vízgázelőállítást előnyösen megolvasztott só (klornatrium) fürdőben, mely jó meleghordozó, végezzük. A só kb. 800° 0. fölötti hőmérsékletnél megolvaszt-15 ható. A vízgázelőállításból távozó meleget különös előnnyel használjuk fel a tüzelőanyag gáztalanítására és pedig olyképp, hogy a távozó gázok a gáztalanítókamarákat kívülről fűtik, vagy olykép, 20 hogy az előállított magas hőmérsékletű vízgázt a kokszolandó tüzelőanyagoszlopon keresztül vezetjük. Ennek az eljárásnak előnye, hogy a kemencét nagy mértékben kiméli, a gáztala-25 nítást és elgázosítást lényegesen gyorsítja. A vízgázelőállítás folytonos, miáltal abszolút egynemű vízgázt kapunk. A melegátvitel a megolvasztott só által rendkívüli magas hőgazdaságot eredményez, 80 minthogy melegveszteségek teljesen ki vannak zárva. Az eljárás végrehajtására való berendezés példája a mellékelt rajzon metszetben látható. 35 (1) jelöli a fürdőt, mely megolvasztott klórnátriumból áll. A megolvasztott klórnátrium, vagyis konyhasó felvételére a (2) serpenyő való, melyet a vázlatosan rajzolt (3) égők fűtik. A (4) cső az elgázolítandó tüzelőanyagból esetleg összegyűlt 40 salak levezetésére való. A (6) harang a (7) fedőgyűrűvel bír, a (8) cső a vízgáz levezetésére való, (9) a gáztalanítóretorta, melybe a tüzelőanyagot két tolattyú váltakozó nyitása által megszakítás nélkül vezetjük be. A (9) retortában lévő tüzelőanyagoszlopból keletkező gázokat (Schwelgase) a (10) csövön levezetjük. (11) az izzó koksznak feltöltött kúpja, (13) egy lyukgatott gyűrű, mely- 50 hez a (14) cső gőzt vezet. A művelet a következő: A tüzelőanyagot megszakítás nélkül utántöltjük. A (6) harangban lévő hő a (9) retorta tüzelőanyagtartalmát gázta- 55 lanítja. Az izzó koksz a (9) retorta alsó végén a (11) kúpra esik, melyet a folyékony sófürdő lassan széjjel hajt vízgáz egyidejű fejlesztése mellett, mihelyt a (14) csövön keresztül túlhevített vízgőzt 60 bevezetünk. A tüzelőanyag salakmaradványai a (2) serpenyő fenéklapján összegyűlnek és ezeket az (5) szelep megnyitása után a (4) csövön levezetjük. A magas hőmérsékletre hevített vízgáz a (9) 65 retorta körül kering és (8) csövön elvezethető, vagy pedig a retorta tüzelőanyagoszlopán keresztül vezetjük, mely célból előnyösen ferde-irányú furatokat képezünk ki, melyeken keresztül a vízgáz a 70 retorta belsejébe hatolhat. Ezen eljárás szerint folytonos üzemben oly egynemű gázt kapunk, melynek nitrogén és szénsavtartalma nincsen. A sófürdőt állandóan 800°—1000° C. hőmérsékle- 75 ten tartjuk. Minthogy a koksz izzó állapotban jut a fürdőbe és túlhevített gőzt vezetünk be, ennélfogva e hőszükséglet